Szmogriadó a parkolóban

A főváros főpolgármesteri hivatala elrendelte a szmogriadót, visszavonásáig egyik nap a páros, másik nap a páratlan rendszámú gépkocsik közlekedhettek. Vajon a gépjárművek után, amelyek kizárólag e döntés miatt kényszerültek parkolóban maradni, szedett-e a kerület, parkolási díjat? Nem kellene ebből a leckéből a következő riadóig felkészülni?

Az államfő

Aki nem olyan rég - emlékszünk - még árpádsávos zászlók mögött menetelt (láttuk), tájékozódás céljából minap hívott össze beszédes társaságot (igazságügyi miniszter, rendőrfőkapitány, főügyész).

Vajon mire lett hirtelen kíváncsi, esetleg mit akart vendégei tudomására hozni, miközben etnikai béketerv azonnali kidolgozására szólított fel Kállai Ernő, kisebbségi ombudsman?

Miért nem felvonul inkább, amíg szükséges, például Kállaival? Miért nem vizionálja - senki! - Prágát, ahol a zsidó negyed (tökmindegy, kisebbségi negyed) megvédése érdekében állam és egyház fogott össze?

Sólyom a határon

A borsi határátkelő és a Nagyvárad közötti útszakaszon (nagyjából nyolc kilométer) 2-300 méterenként (román) rendőr, járőrkocsi mozgása figyelhető meg. Kilenc óra hat perckor, magyar idő szerint, elhalad mellettem a magyar államelnök öt-hat páncélozott és páncélozottabb gépkocsiból álló konvoja, román rendőr felvezetésével.

Sólyom Lászlónak a román légiforgalmi társaság bevonásával - határainkon innen és túl sokan majd azt gondolják: provokálásával - sikerült 2009. március 14-én, szombaton megmozgatnia, ha úgy tetszik, hadba állítania a román rendőrséget a közös határtól egészen a székelyföldi (!) Nyerges-tetőig.

Most már hetente támad fel egy Ceausescu - mondja alkalmi, útmenti román szomszédom, nem sejtve, hogy értem, amit mond, s nem tudva, hogy nekünk, ha már nincsenek is Kádárjánosaink, még küzdünk velük.

Már a tizenegy óra körüli híreikben bemondják a magyar rádiók: az elnöki konvojt bő negyedórán át tartották fenn a határon, egyenként kérték el az útleveleket, ellenőrizték a gépjárműveket (később ezt - nem nagy meggyőződéssel, de udvariasan - cáfolják is, ahogy szokás).

Feltételezem, az elnöki küldöttség diplomata-útlevelekkel igazolta kilétét, én ugyanis, percre pontosan huszonnégy órával azelőtt, turistaként, legfeljebb öt és fél másodperc alatt gurultam át ugyanazon az ellenőrzési ponton, ami, mint tudjuk, még nem schengeni.

Gyucsány Viktor és Orbán Ferenc

Itt tartunk. Pedig Gyurcsány maradhatott volna Gyurcsány Ferenc, aki volt, nem akartuk eléggé, és biztosan lesz még. Sajnos, vagy nem, Orbán Viktor nem maradt, nem maradhatott az, aki volt, hála istennek, nem akartuk eléggé. Lett az, aki volt a köpenye alatt, amit forgat, forgatott.

Káosz van a szívekben, a lelkekben és ami a legsúlyosabb, a felelős politikusi felelősségvállalás jó ideje nem jár következményekkel, sem a kormány, sem az ellenzéki oldalon. Ezt lehetett elérni itt, ezt lehetett elviselnünk nekünk, a magukfajtának meg a magunkfajtának.

Most a magunkfajta Gyurcsány helyett, azt mondja a magukfajta Viktora, hogy elvinné, ő viszi el. Nem, nem a balhét, mert balhé helyett helyzet van mindig, és a helyzet összmagyar. Azt viszi el, az összmagyar helyzetet Tőkésestül, Szászjenőstül, - a magunkfajta nélkül viszi.

Mikor akarja, és hogyan? A helyzetet vigye, minél előbb. Hisz úgyis elviszi. De mit kezd majd vele? És velünk, Gyurcsányostul? Fodorostul, Kókástul, Nagybálintostul? Vajon mit?!

Szóval van itt egy helyzet, és már nem lesz úgy, ahogy volt. Ahogy van.

Bilincskovácsok, kutyapóráz bőrdíszművesek adnak be európai uniós pályázatokat.