Fejős Éva: Hotel Bali

Pedig első pillantásra minden olyan egyszerűnek tűnt! Fejős Éva regénye érzelmes, romantikus "női regény" (bármit jelentsen is ez): négy barátnő tizenhét év elteltével újra találkozik, s megpróbálják közös erővel feldolgozni a traumatikus eseményt, ami egykor véget vetett barátságuknak, s ami elől Olaszországig, Spanyolországig, vagy egészen Bali szigetéig menekültek. Egyikük persze nem jön el a találkozóra, s ez nem véletlen: Juditnak sok titkolnivalója akad (például hogy ő, a többiekkel ellentétben, a tragédia után Magyarországon maradt) - de többet szólni erről nem szükség. Hiszen az olvasót nem éri meglepetés: minden fordulat kiszámítható, a sablonos konfliktusok mintegy maguk kínálják fel sablonos megoldásukat, a szereplőkkel pontosan az történik, amit korábban elképzeltünk - egyedül talán az tűnik szokatlannak, hogy a befejezés félig nyitva marad.

Ám ekkor a recenzens fejében megszólalt egy nyugodt hang, s barátságosan csak ennyit kérdezett: de mi ezzel a baj? Majd meg sem várva a választ beszélni kezdett. Fejős Éva regénye klisékből építkezik, de kimondottan ügyesen csinálja. A történetszálak szépen összeérnek, nincsenek üresjáratok, mert előbb-utóbb minden elemnek jelentősége lesz a konfliktus vagy a megoldás szempontjából, és az elbeszélő tisztességesen előkészíti a fordulatokat. Röviden: minden ismerős, de minden a helyén van. (Eltekintve talán a címtől: szó se róla, jól hangzik, de vajon mi köze van a regényhez?) Mielőtt elhamarkodottan ítélkeznél, vedd észre: a könyvnek az a célja, hogy könnyen átélhető formában morális és életvezetési dilemmákkal szembesítse az olvasóját. (Mit jelent feldolgozni egy traumát és "lezárni a múltat"? Hogyan teremthetjük meg az identitásunkat? Mit jelent megbocsátani valakinek, mikor szolgálunk rá a bocsánatra? Stb.) A sematikus figurák az elbeszélő kezére játszanak: minél inkább a típus bemutatására törekszünk, annál könnyebben magára és saját problémáira ismerhet az olvasó - és itt éppen ez lenne a cél.

Ugyan, horkant fel erre a recenzens, szerinted mit kezdjünk azzal az üzenettel, hogy csak akarni kell, máris megoldódnak a problémáink? Ráadásul a szereplők és az elbeszélő a legelkoptatottabb nyelvi kliséket használják; "lelkiznek", ahelyett hogy elemeznék a problémákat. Miért, mi nem ezt csináljuk a hétköznapi életünkben, kérdezte kajánul a hang, majd hozzátette: értsd meg, ez műfaji kellék. A Hotel Bali nem ígér poétikai forradalmat, csupán azt ígéri, hogy jól ismert eszközökkel pár órára leköti a figyelmedet, miközben a regény ürügyén saját problémáiddal foglalkozol. És ezt az ígéretet szinte hiánytalanul betartja, nem?

A recenzens nem válaszolt, hanem kissé zavartan újból fellapozta Fejős Éva regényét.

Ulpius-ház, 336 oldal, 2999 forint