A felnőttek nem sírnak.

Állítja a kisfiam.

De kérdez a szeme.

Sajnos tévedsz, mondom,

kicsit fel is háborodva,

hogy most már sírni sem lehetne,

sírnak ők is.

Igen, te is szoktál, mondja.

És én akkor szépen odajövök hozzád.

Vigasztallak.

Nagyon kedves vagy, dicsérem.

De mi van, ha sír a felnőtt,

és egy kisfiú is épp akkor fakad sírva?

Akkor a felnőtt abbahagyja.

Ezt én állítom.

Mert a kisfiút vigasztalja, mondja,

és látom rajta, ez így helyes.

Így megengedi.

És csak titkosan és félve gondolom,

mi van, ha a felnőtt mégse hagyja abba.

Menyhért Anna (1969) Pro Literaria-díjas.

Legújabb kötete Elmondani az elmondhatatlant címmel 2008-ban jelent meg az Anonymus és a Ráció közös gondozásában.