A mai ötvenesek-hatvanasok nem hajlandók öregnek érezni magukat nálunk sem. Éppen úgy szeretnek öltözködni, utazni, moziba járni vagy éppen rockkoncerteken csápolni, mint a huszonévesek. Használják a számítógépet, társat keresnek, és társaságot találnak a hálón. A nyugdíjasok közül sokan most vágnak bele gyermekkori vágyaik megvalósításába: festőtanoncnak állnak, vagy éppen tánciskolába járnak. Némi szemfülességgel rengeteg, idősebbeknek szóló kedvezmény található, a túrázás sem költséges
mulatság, egy kávé mellett gyakorolható baráti körben a nyelvtudás.

Van persze, aki erre csak legyint: "meg sem érem a nyugdíjat". Nekik van egy jó hírem: aki most töltötte be az ötvenet, ha férfiból van, még 23 évre számíthat, a nőkre pedig majd 30 esztendő vár átlagosan. Az viszont valóban nem mindegy, milyen minőségűek ezek az évek. Ez azonban - bármilyen hihetetlen - mind kevésbé a pénztől, inkább az életmódtól függ: attól, hogy edzi és óvja, vagy éppen rombolja agyát és fizikumát.

Az ötvenedik életév ma már korántsem a vég kezdetét, hanem a kezdet végét jelenti. Előttünk az élet új szakasza: a gyerekeket felneveltük, az otthont felépítettük, több a szabadidő, csak okosan kell élni vele. Ennek az életkornak ez az igazi leckéje.