Adják vissza a pénzt, és tűnjenek el
Az ősz óta az életben maradásért küzdő American International Group (AIG) amerikai biztosítónál tavaly 73 vezetőnek fizettek ki egymillió dollár vagy annál nagyobb jutalmat - a New York-i főügyész előzetes tájékoztatása szerint. Miután tovább dagadt a világ 18. legnagyobb vállalata körül napok óta zajló bónuszbotrány, és hétfőn Barack Obama felszólította a pénzügyminisztert, hogy minden jogi lehetőség felhasználásával akadályozza meg a jutalmak kifizetését, Timothy Geithner kongresszusi vezetőknek írt keddi levelében közölte: levonják a jutalmazásra kifizetett 165 millió dollárt a tervezett újabb, 30 milliárd dollár állami támogatásból. Edward Liddyt, a cég vezérigazgatóját szerdán hallgatják meg a képviselőház pénzügyi bizottságában.
A kongresszus mindkét házának vezetői, republikánusok és demokraták egyaránt gyors fellépést sürgetnek. Nancy Pelosi házelnök közlése szerint több bizottság dolgozik egy törvénytervezeten, amelyet talán már a héten el lehet fogadni.
- Ha nem tudjuk felszámolni a bónuszokat, akkor megadóztatjuk őket - fogalmazott Steve Israel demokrata képviselő, aki törvényjavaslatot adott be a nagy felháborodást kiváltott jutalmak nyomán. Ennek lényege: mindazon cégek (köztük az AIG) bónuszait, amelyek részesednek az amerikai kormány őszi mentőcsomagjából - hivatalos nevén a TARP-ból -, százszázalékos jövedelemadóval sújtanák. Jelenleg az egymillió dollárnál kisebb jutalmakat 25 százalékos, az a felettieket pedig 35 százalékos adó terheli.
A jogszabályjavaslat törvényes megoldásként kínálkozik az adófizetők pénzének visszaszerzésére.
Andrew Cuomo, New York állam a főügyészi jogköröket is ellátó igazságügy-minisztere idézéseket kézbesített az AIG címére, és magyarázatot követelt a kifizetésekre. A vállalatnál kedden tizenegy vezető jelentette be távozását.
A Capitoliumon is egyre jobban érződik a szeptemberben lényegében államosított, illetve 173,3 milliárd dollárral megsegített cégre zúduló népharag. Chuck Grassley republikánus szenátor egyenesen azt mondta: a menedzsmentnek a Japánban szokásos példát kellene követnie. Vagy hajoljanak meg szégyenükben, és tűnjenek el, vagy kövessenek el öngyilkosságot.
A közvéleményt már korábban feldühítette, hogy a menedzsment 440 ezer dollár költségen egy hétig masszíroztatta, pedikűröztette és manikűröztette magát egy kaliforniai wellnessközpontban, napokkal azután, hogy az állam megmentette a céget az összeomlástól. Most több mint tízezer dolgozónak 165 millió dollár bónuszt, illetve több száz millió dollárért végkielégítést akarnak fizetni. Az AIG arra hivatkozik: "meg van kötve a keze", ezeket szerződések garantálják.
Bár Edward Liddy vezérigazgatónak most nem jár jutalom, az összeomlásért felelős, a mérgezett pénzügyi termékeket "csomagoló" részlegnél heten kapnának legalább 3-3 millió dollár bónuszt tavalyi teljesítményükért. - Lehet, hogy joguk van a bónuszokhoz, de nincs örökké joguk az állásukhoz. Én azt mondom: viszlát, tűnjenek el gyorsan, és adják vissza a pénzt! - nyilatkozta Barney Frank, a képviselőház bankfelügyeleti bizottságának elnöke. - Számos szörnyűség következett be az elmúlt 18 hónapban, de a legvérlázítóbb az, ami az AIG-nál történt - így Lawrence Summers, Obama vezető gazdasági tanácsadója, Bill Clinton egykori pénzügyminisztere. Ben Bernanke Fed-elnök is elismerte, hogy többször rácsapta a telefont a cég vezetőire.
Az AIG vasárnap közölte azt is: több mint százmilliárd dollárt lényegében szétosztogatott partnercégei, illetve az USA egyes szövetségi államai között. Ez is általános döbbenetet okozott az amerikai fővárosban és a Wall Streeten. A 860 milliárd dollár eszközállományú cég eddig - a piacok további zavarainak elkerülésére hivatkozva - nem részletezte, mi lett a sorsa annak az összegnek, amit az ősz óta az adófizetők pénzéből kapott. Ebben élvezte a szövetségi tartalékbank támogatását is: Donald Kohn, a Fed alelnöke nemrég a felháborodott kongresszusi képviselők faggatózásának dacára is tartotta a titkot.
A most közölt lista "a globális pénzügyek ki kicsodá-ja" - írta a hétfői The Wall Street Journal. A kedvezményezettek között nagy európai bankok is vannak. Az élen az amerikai Goldman Sachs bankház áll, 12,9 milliárd dollárral, a francia Société Générale és a német Deutsche Bank 12-12 milliárdot, a brit Barclays 8,5 milliárdot, a svájci UBS ötmilliárdot kapott. A hazai pénzintézetek közül a - mára a Bank of America karjaiba omlott - Merrill Lynch 6,8 milliárdot, míg felvásárlója 5,2 milliárdot kapott. Tizenkétmilliárdot kaptak egyes amerikai államok is, amelyek fix kamatozásra fektettek be az AIG-nál - a legtöbbet Kalifornia és Virginia, 1-1 milliárdot.
A pénz útja és jogossága egyelőre teljesen átláthatatlan. A hazai bankok érintettsége azért háborítja fel a döntéshozókat, mert ők külön mentőövet kaptak ugyanerre a célra, a "mérgezett papírok" ellentételezésére. A legnagyobb falatot elnyelt Goldman Sachs érintettségét gyanúsnak is találják: az akkori pénzügyminiszter, Henry Paulson, illetve az általa az AIG vezérigazgatói székébe emelt Liddy egyaránt a nagy befektetési bankháznál dolgozott korábban. A Wall Streeten közhelyszerű a fordulat, hogy Paulson a pénzügyi tárcát a GS kormányzati üzletágaként működtette. - Nagyon aggaszt, hogy a Goldman ennyi pénzt kapott, tekintve a két cég közötti kapcsolatot. Feltétlenül megvizsgáljuk, hogy ez csak egybeesés-e - mondta Elijah Cummings demokrata képviselő.
Az európai bankok - az említettek mellett a többi közt a BNP Paribas, az ING, a Dresdner Kleinwort (a Dresdner Bank befektetési üzletága), a Banco Santander - pénzét is fájlalják a döntéshozók, az UBS ötmilliárdja pedig politikailag is kellemetlen. A zürichi bankkal az amerikai kormány nemrég 780 millió dolláros, négy évre lebontott jóvátételben egyezett ki azt követően, hogy az UBS mintegy 17 ezer adóelkerülő amerikainak nyújtott segédkezet. Az ügyfelek adatainak átadásáról azonban tovább folyik a huzavona. Elemzők magasabb, az egymilliárd dollárt is elérő jóvátételre számítottak, ám Washingtonban éppen a pénzügyi válsággal magyarázták, hogy az igazságügyi tárca nem igyekezett felsrófolni az árat. Erre kiderül: a pénzügy ennek ötszörösével segítette a svájciakat.
A tavalyi negyedik negyedévre a gazdaságtörténet legnagyobb céges veszteségét, 61,7 milliárd dollárt jelentő biztosító az ősszel még legalább 60 ezer milliárd dollárosra becsült CDS- (hitelbukás-swap-) piac kulcsszereplője. A CDS olyan hitelderivatíva, amelynek során eladó és vevő egy előre nem látott hitelesemény (csőd, adósság stb.) bekövetkeztére köt ellentételezési szerződést. A dominók a másodlagos jelzáloghitel-piaci válság, a zálogjog egyre gyakoribb érvényesítése miatt dőltek be. Elértéktelenedett a jelzálogalapú értékpapírok mintegy háromnegyede, amelyeket az AIG biztosított. Ezt látva a nagy hitelminősítők egyaránt leértékelték. Márpedig a CDS-szerződések előírták, hogy leminősítés esetén egyre több hitelbiztosítékot kell felmutatnia. Ez viszont már ördögi körnek bizonyult: a leminősítés miatt az AIG a piacon már nem jutott pénzhez, és a Fed megtagadta tőle az áthidaló kölcsönt. Az állam 79,9 százalékos tulajdonrésszel vonta ellenőrzése alá - ez a maximális hányad anélkül, hogy a cég hiánya a kormányzati szektort terhelné.
