a szem kádmélye, hűvös szoknyaszag,

mint egy séta vezet el

vak érzés középpontjába.

a sarki boltban vásárol

vörösbort, valami jót is tegyen

a behelyettesíthetetlen kéz,

a homlokán végighúz, a haját

az ujjára csavarja, játszik,

a szerelemből is mi marad?

testek hideg lélegzete,

a napfény megérint, elejt

az Úr, Ő a teremtő, ők meg

az agyagba fújt én, esetlen.

Ayhan Gökhan (1986). Kötete még nincs.