Halálra kereslek, és ez oly

kilátástalan, mint értelmezni egy

költői szándéknak vélt nyomdahibát.

Telnek a napok, s egy ponton

mindegyik éles, örvénylő

keresésbe fordul, hiába viselek

sötét hivatalnok-ruhát.

Titkos műveletekben veszek részt,

egyre korábban kelek, hajszolom

magam, mint egy gályarabot.

Életem elrejt és felmutat, mint

egy ikont. Pillantásom még ebbe

a világba fúródik, de tarkóm

redőit lassan megszállja egy másik.

Fejemből hangyák csipegetnek,

mérgüktől zsibbad az arcom, hogy

már nem tudok grimaszokat vágni.

A gyűjteményem is lám, szétesik -

darabjait törpék cipelik a föld alá.

 

Filip Tamás (1960).

Legutóbbi kötete Saját erőd címmel 2008-ban a Tipp Cult gondozásában jelent meg.