(Babits témájára. Nyugat, 1908.)

Persze, van a tárgyaknak is könnyük.

Én nem csak érzem olykor, - látom is.

Ha kora-ősszel még a ködön átsüt

ferdén a Nap, s a fénytörés hamis:

Nagy könnycsepp gördül két üveg-szeméből

a lökhárító mellett, s a beton

tócsában áll, hisz csorog a szélvédőn,

és le, az elefánt-fül ablakon,

mert gyűlnek könnyek fönn a bogár-háton,

- lapos cseppekben rezgő medúzák -

majd megindulnak az ívelt sárhányón,

s a csapott-farú motorházon át,

hogy lemossák a rendszám-tábla kormát,

hogy látszódjék a betű és a szám:

a legelső még, amivel behozták,

mit úgy jegyzett föl rég-halott apám

mint megidézést, kis háza falára

ács-plajbásszal, mert kellett tudnia,

hogy mivel érkezik Csiszta-pusztára

látogatóba, száguldó fia.

 

Sumonyi Zoltán (1942) József Attila-díjas.

Legutóbbi könyve Magyar szabadkőművesek és rotaryánusok címmel 2008-ban jelent meg a Gabónál.