Boris Vian: Köpök a sírotokra

A regény eleinte alig fogyott, bár a kiadó mindent megtett a botrány érdekében. Azután egy erkölcscsősz kartell bepanaszolta az ügyészségen Sullivant az ifjúság megrontásáért, s az olvasók máris megrohamozták a könyvesboltokat. A "szadomazo-pedofil-nekrofil amcsi pornóponyva" fogyott, mint a frutti - Vian 2,5 millió frankkal lett vastagabb. Istenem, ha minden rendes regény mellé lehetne egy baromarcú morálőrt állítani, vagy csak egy icipici, hívei lelkéért reszkető egyházkát, hát bizonyosan jobban menne szegény íróknak.

Mikor a farkas találkozik az erdőben Piroskával, s hogyléte felől érdeklődik, a lány azt feleli, éppen nemi aktus után van, megy mosakodni a folyóhoz. Mire az ordas döbbenten kiált fel: - Azt a fűzfán fütyülő rézangyalát, ez a mese is hogy megváltozott!

Hát így vagyunk mi is ezzel a regénynyel. A könyv utószavában Takács M. József elmondja, a Köpök a sírotokra korabeli értői a művet gigantikus irodalmi tréfának látták, Chase-, Cain-, sőt Chandler-paródiának, és szakadtak a röhögéstől. Hát, ez a mese is hogy megváltozott! Most, hatvan-egynéhány év elteltével úgy olvastuk Vian fabuláját, hogy a szájunk egyszer sem görbült felfelé, röhögésről meg aztán szó sem volt. A literatúrai heccről az évtizedek alatt lemállott minden bohó máz, maradt a szikár, lucskos, véres példázat a bosszúról.

Mit kezdjünk a bosszúval, ha az jogos és alapos, csak éppen zombit csinál belőlünk? - kérdezi most Vian.

Itt van ez nyolcadrész fekete Lee, akinek öccsét megölték, mert fehér lányt szeretett, bátyját összeverték, elüldözték a fehérek, mert az útjukban állt. Ő maga fehérnek hat, csak a hangja búg úgy, mint egy fekete jazzénekesnek. Szereti a ropogós lánykákat, a könyveket, a Bourbont. Már nem hisz Istenben, és gyűlöli a fehérembert.

A Köpök a sírotokra éppen arról szól, amiről Aiszkhülosz Oreszteia-trilógiája vagy éppen Mándy klasszikusa, a Fagylaltosok. Hogyan nyomorítja meg a lelket, bomlasztja meg az elmét a bosszúvágy. Lee Andersont megalázták, nem egyszer. Lee-nek van igazsága, de fél és gyűlöl. Lee szívében kinyílik a bosszú tarka, bódító virága, agya megbomlik, érzelmei megpenészednek. Lee, vagyis inkább ez a sarokba szorított perverz állat, aki lesz belőle, végül gyilkol. A brutálisnál egy fokkal csúnyábban végez a két finom úrilánnyal, akikben a fehértársadalom megtestesülését látja.

Lee Zombie-t vedel (rum, jég, narancs), és végül tényleg zombi lesz belőle, élőhalott, aki túl van már jón és rosszon. Minden atomját a bosszú istenei uralják. A bátyja, Tom bevert pofával is a megbocsátás keresztényi útját választja. Lee szerint ez csupán naivitás. "Húsomat fogam közt magam fogom vinni" - mondja Lee Jóbbal, és őrült lelkét az erinnüszök kezébe adja. Irtja a fehéret, amíg a fehérek ki nem irtják.

Vian regényében mindenkinek van igazsága, de senkinek sincs igaza. Sosem lesz vége, így ér véget a könyv.

Ugye aktuálisnak tűnik ez a sztori a mai Magyarországon?

Cartaphilus, 168 oldal, 2500 forint