A megértés új eszközei
- Pontosan mi ez a program?
- Egy újabban gyakran idézett mondás szerint azok a célok, amelyeket nem lehet mérni, csak jelszavak maradnak. Az oktatásban sok ilyen cél van. Szeretnénk, ha gyermekeink hatékonyabban alkalmaznák tudásukat komplex problémák megoldásában, kreatívabbak lennének, jobban tudnának önállóan tanulni, egymással együttműködni. Közben a legalapvetőbb készségek elsajátításával is egyre jelentősebb gondok vannak. A problémák megoldásának egyik - de hangsúlyozom, nem egyedüli - feltétele, hogy ezeket a nagyon fontos készségeket pontosabban értelmezzük, a tanítás, a hétköznapi oktatómunka számára megfoghatóvá tegyük, és megteremtsük mérésük lehetőségét. Nem úgy, hogy valahol egy kutatócsoport tudjon ilyen méréseket végezni. A probléma megoldásának az elemei nagyrészt már "ki vannak találva". Ezeket össze kellene rakni egy rendszerbe, és az iskolai munka részévé kellene tenni úgy, hogy azt mindenki magáénak érezze. Tanuló, pedagógus, szülő egyaránt.
- Miért most látták elérkezettnek a program elindítását?
- Ezek a vállalatok hatalmas összegeket fektetnek a kutatásba. Óriási értéket állítanak elő minimális nyersanyag és kevés energia felhasználásával. Minden gazdaság forrása a tudás, és a fejlődés ezen a területen rendkívül látványos. Az oktatásra sok szempontból éppen az ellenkezője jellemző. Kevés kutatás támogatja a fejlődést, ennek megfelelően a változások lassúak. A technológiai fejlődés és az oktatás versenyt fut egymással, e versenyben az oktatás mindinkább lemarad. Ma már a fejlődés leglassúbb láncszeme az iskola. A gazdasági szféra mind türelmetlenebbül ösztökéli a kormányokat az oktatás erőteljesebb fejlesztésére. Ezek a cégek most a kezükbe vették a kezdeményezést, és maguk próbálják a fejlődést a kutatás támogatásán keresztül az oktatás terén is meggyorsítani.
- Mik ezek az új generációs értékelési módszerek, technológiák?
- Az egyéni és a csoportos tanulásban, az iskolai osztálytermi munkában, a nemzeti és a nemzetközi tudásszintmérő programokban alkalmazható eszközökről van szó, amelyek pontosan és gyorsan értékelik a tudás bonyolultabb elemeinek a fejlődését. A hagyományos értelemben vett tesztek számítógépes alapra helyezésétől a mesterséges intelligencia alkalmazásáig nagyon széles a spektrum. A tanulók kötetlen válaszainak értelmezése, a beszédfelismerés, a multimédia, a szimuláció ma még kihasználatlan lehetőségeket kínál. A legfontosabb szempont, amit szem előtt kell tartanunk, hogy a tanítás és a tanulás valós problémáit elemezzük, és hozzájuk találjuk meg a megoldást, ne pedig a meglevő technológiák számára keressük az alkalmazást, ahogy az egyébként ezen a területen gyakran előfordul.
- Milyen eredményeket várhatunk egy ilyen vállalkozástól?
- Nagyon sok ország iskoláiban széles körben alkalmazzák a papíralapú teszteket. Ezek lehetőségei azonban már a hagyományos értelemben is kimerültek: a folyamat lassú és költséges. A számítógépes tesztelés gyorsabb és hatékonyabb visszajelzésre képes. Elterjesztése, különösen a tanulást közvetlenül segítő, diagnosztikus célú alkalmazása révén elérhető, hogy az alapvető matematikai, szövegértési készségek, a természettudományos gondolkodás terén egyes tanulók ne maradjanak le behozhatatlanul. A készségek egy újabb körének mérhetővé tétele új lendületet adhat az oktatás modernizálásának. Egy évtized múlva a nemzeti és nemzetközi értékelési programok áttérhetnek a számítógépes tesztelésre. Mi itt Magyarországon egy fejlődési szakaszt átugorva a világ legkorszerűbb értékelési technológiáit honosíthatjuk meg.
- Hogyan képzeljük el a munkacsoport lényegét, munkáját?
- A feladatok jelentős részét négy szorosan együttműködő munkacsoport végzi, ezeknek a vezetőkön kívül további négy tagja van. Szabad kezet kaptunk, a tagok a világon bárhol lehetnek. Akiket én kiválasztottam, térben meglehetősen távol vannak egymástól: Hongkongban, Melbourne-ben, Luxembourgban és Princetonban. Elektronikusan tartjuk egymással a kapcsolatot, többnyire közösen írjuk a terveket, a részanyagokat. Mindegyik munkacsoport további húsz szakértőt vonhat be a munkába.
- Van-e Magyarországnak kifejezett feladata, régiós szerepe?
- A világ a projekt szempontjából nem tagozódik országokra, régiókra vagy egyetemekre. Számomra is teljesen mindegy, hogy akit a munkacsoportba meghívtam, hol él, hol dolgozik. A lényeg az, hogy a lehető legjobban értsen ahhoz, amivel foglalkozunk. Másrészt óriási előny ebben benne lenni, hiszen elsők között hasznosíthatjuk azt a tudást, amit ez a közösség felhalmoz.
- Tudja, miért önre esett a választás? Milyen személyes várakozásokkal kezd a feladataihoz?
- Pontosan nem tudom, hogy miért, a múlt évben többször megkerestek, több lépcsőben állították össze az irányító teamet. Gondolom, a kiválasztásban ugyanazok a szempontok játszottak szerepet, mint ami miatt én elvállaltam a részvételt. Érdekelnek ezek a problémák, több évtizede foglalkozom az iskolában elsajátított tudás minőségével, a gondolkodási készségek fejlődésével, fejlesztésével, a pedagógiai értékelés gyakorlatával, tesztelmélettel, az informatikai eszközök alkalmazásával, és egy ideje a számítógépes teszteléssel is. A programban ez mind együtt van.
