- Jonathan Demme az utóbbi évtizedben dokumentumfilmre váltott, a Rachel Getting Married is száraz, naturalista mű. Kíváncsi kézikamerája mindenhova "benéz". Gondolom, sokat kellett készülnie a szerepre.

- Igen, mert például sosem próbáltunk. Jonathan Demme-mel több mint egy éven át vitattuk meg, hogy milyen is ez a figura. Két-három hetente beszéltünk telefonon. Egyszer csak mindketten kedvet kaptunk a történet elmeséléséhez. Sokat segített a többi színész: a zömük színházban játszik, és rutinból meg tud feledkezni a több száz fős közönségről. Egy forgatás ilyen, sürög-forog a stáb, mobiltelefonok szólalnak meg, elképesztő koncentrációt igényelt a szerep. Kontrollált káosznak nevezném.

- A Rachel Getting Marriedben más a családábrázolás, mint az amerikai filmek többségében. A nők kemények, ridegek és hajthatatlanok, a férfiak túlérzékenyek. A boldogság pedig illúzió.

- Az én életemben számos érző férfi van. De találkoztam már érzéketlen nőkkel is. Az tényleg igaz, hogy a filmekben ritkán ábrázolnak gyengéd, érzékeny férfiakat. Pedig az érzékenység nem nemfüggő. A családkép is hamis a filmek zömében, túlságosan idilli. Jonathan Demme csak a valóságot mutatja meg. Egy igazi szeletét az amerikai társadalomnak.

- Egy sérült fiatal lányt alakít, akit épphogy csak kiengednek az elvonóról. Miért volt ez a szerep kihívás önnek?

- Nincs olyan család az Egyesült Államokban, amelynek közvetlen rokonságában ne volna valaki, aki terápiára szorul. Számos barátom esett már át valamilyen rehabilitációs programon. Volt, akiket elkísértem, szakkönyveket olvastam, elsősorban az alkoholizmus és a drogfüggés témakörében. Jártam több családnál, akiknek valamelyik rokonuk épp elvonóban volt. Amikor megértették, hogy egy őszinte történetet akarunk elmesélni, nagyon segítőkészek voltak. Teljesen másképpen viszonyul a világhoz egy drog- vagy alkoholfüggő. És erre mindenkiben megvan a "lehetőség". A kutatások kimutatták, hogy a szenvedélybetegség és a függés genetikailag belénk van kódolva. Sőt a kiemelt hajlam örökletes.

- Kipróbált már valamilyen drogot?

- Lett volna rá lehetőségem, de nem mertem bevállalni. Többször ajánlottak már nekem például kokaint. Sosem láttam értelmét, hogy kipróbáljam. Féltem, hogy magával rántana, és többé nem tudnám kontrollálni az életem. Én pedig szeretnék kiegyensúlyozott személyiség maradni.

- A Rachel Getting Marriedben nagyon sokat dohányzik.

- Igen, és teljesen rá is szoktam. Volt már ilyen szerepem, például a Túl a barátságonban, amikor dohányozni kellett, de akkor hidegen hagyott. Most viszont szinte láncdohányossá váltam. Borzasztó kemény volt leszokni róla. Üzenem minden gyereknek: sose gyújtson rá. Nem éri meg.

- Több kollégája viszont a hírnévbe betegedett bele.

- Igen, ugyanilyen kontrollálhatatlan dolog a hírnév. Sosem futottam utána, a show-t, a vörös szőnyeget, a cirkuszt vállalom, mert a munkám része. De nem a lényege.

- Akkor miért lett színésznő?

- Mert minden vágyam az volt, hogy történeteket meséljek el az embereknek, és imádok mások bőrébe bújni. Amikor még gyerekként léptem fel színpadi darabokban, hamar észrevettem, hogy ez mennyire vonzza az embereket. Lenyűgözött a nevetés, a könnyek, mindenképpen tovább akartam lépni... Szerencse, mert eleinte csak a játék részét értettem meg, a szórakoztatásnak vélt felszínt.

- A színjátszás mellett a politika is
vonzza.

- Tényleg jobban érdekel, mint mondjuk a divat. Nagyon bántó volt demokrata gondolkodónak lenni az utóbbi nyolc évben az Egyesült Államokban, ezért csatlakoztam a Kreatív Koalícióhoz. Színész vagyok, ér ugyanannyit a véleményem, mint mindenki másé. De ezt most nem szeretném kifejteni, hiába kéri, mert azért ülünk itt, hogy a filmről beszélgessünk.

- A Rachel Getting Marriedért megkapta élete első Oscar-jelölését. Biztosan érezte, hogy ez fordulópont lesz az életében.

- Senki sem látja a fordulópontot, amikor éppen benne van. Annak örülök a leginkább, hogy nem okoztam csalódást. Bár távolról sem vagyok elégedett. Többször visszanéztem a filmet, és pontosan tudom, hogy némelyik jelenetet másképp kellett volna megoldanom.

- A Túl a barátságon esetében azért csak érezte, hogy kilép a Disney-hercegnő szerepkörrel járó skatulyából.

- Meryl Streep mondta egyszer, hogy abból az alapanyagból kell a legjobbat kihozni, ami épp van. De szükség van némi tudatosságra is. Bár az előbb azt mondtam, az emberben nem tudatosul, hogy az életében épp egy fordulópontot él meg, de a Túl a barátságon esetében el kell ismerjem ennek az ellenkezőjét. Akkor tudatosult bennem, hogy igazi színész is válhat belőlem. Ang Lee bebizonyította nekem, hogy tehetséges vagyok. Beláttam, hogy mi az, amit a képességeim szerint elérhetek, és túl is szárnyaltam. Azóta csak egyszer sikerült ismét így éreznem, most, Jonathan Demme-mel.

- A Túl a barátságon a vártnál sokkal kevesebb díjat kapott. Önt most sem az első számú befutónak tippelik a legjobb női alakítás kategóriában.

- Oscar-díj? Tényleg ennyire fontos ez? Nem tudnám felsorolni, hogy kik is nyertek mondjuk öt évvel ezelőtt. Aztán pedig ott van számos más film, amely nem nyert ugyan, de lehet, hogy jobb az összes díjazottnál. A Túl a barátságon bátor és őszinte film, sok ember életét változtatta meg. Ez fontosabb bármilyen díjnál. Azt sem fogom bánni, ha nem kapom meg most az Oscart, mert a Rachel esete is hasonló. Nagyon sok ember jött oda hozzám elmesélni, hogy függő, és nagyon sokat jelentett neki a munkám.