Így aztán csak a fél ország érzi magát közeli ismerősének, tisztelőjének, az ábrándosabbja még tán barátjának is. Nagyjából pont a fele.

Hihetetlen ugyan, de a ma hatvanéves Vágó István egyidős az OTP-vel, akkor jött világra, amikor a hajdan volt KGST, az egykori NDK, hogy már a Hazafias Népfrontról vagy az első Ötéves Tervről ne is beszéljünk. (Az ifjabb generáció nyugodtan kérjen telefonos segítséget, ha nem tudja, mi a szösz lehetett az utóbbi kettő, három, négy.) Kora főleg azért irracionális, mert az ő időszámításának soha semmi köze nem volt a helyi időhöz: ahhoz sem, amit a Kreml toronyórája diktált, de a Big Ben ütéseihez is csak kevés. Jobb ötlet híján lett vegyészmérnök, fogalma nem volt, mit keres egy gyógyszergyári laborban. Külkereskedőnek túl hippis volt, hippinek viszont kissé megkésett, topográfiailag erősen eltévedt, úgyhogy nem volt más hátra - csak előre.

Amikor egy komplett térségnyi, főként geopolitika késztette gyerek nyökögte némiképp az oroszt, ő ezerforintos (éves, szülői) célprémiumért esztendőnként megtanult egy újabb nyelvet - mostanra már tíz felé jár -, beutazta a világot, s jóllehet Vietnamba az amerikai agresszor ütötte sebre vitt kötszert-gyógyszert '72-ben, nemigen tudták megvezetni az óránként ismételt hírek a rádióban. Saját bevallása szerint tizenkét évesen fogta föl először a pontos időjelzés utáni duruzs tartalmát. Konkrétan, hogy miért is visznek (és kik) rakétát Kubába, elképzelte, milyen pasas lehet az a McMillen, a pörge kalapos, piknikus Hruscsov, aki valamikor valamiért találkozik egy bizonyos J. F. Kenedyvel. De azért nem nagyon bánta, hogy a hírek után Tánczenei koktélt szolgáltatott a kossuthrádióbudapest, mert a világvevés másik fontos antennája számára a zene volt. És az is maradt.

Ha nem róla lenne szó, azt írnám, nyilván az ég küldte neki az első gitárt, de - ő lévén a Szkeptikus Társaság elnöke, jobb, ha maradunk a tényeknél - nagynénje hozta a Szovjetunióból. Elgondolni is rémes, milyen űr tátongana a század- és ezredforduló instrumentális zenetörténetében, ha basszgitárja nem szólal meg két kortárs formációban, a régi jó barátokból szerveződött Favágókban, illetve a még régebbi jó barátokból összeállt nevenincs örömzene pince-jazz-bandben. De szerencsére éppen ennek a (héthúros) pengetősnek köszönhetően mindannyiunk birtokában ott van az Első, illetve Második Reccsenet, valamint a Favágók Rolling Stones Görbülő Csövek project című hanghordozója.

Ha már a szerencsénél tartunk, nem mehetünk el szó nélkül az első Riporter kerestetik és Vágó István már-már ezoterikusan optimális konstellációja mellett, ugyanis e megmérettetés hozta meg számára a népszerűséget - ugyanakkor mégsem lett riporter. Csak egy örökké és mindenre nagyon-nagyon kíváncsi ember. Az a fajta, aki előbb izzítja be a számítógépét, mintsem levenné a kabátját, akinek lételeme a világháló, s akit a portréfestők - ha lennének manapság - A kommentező férfi címmel ábrázolnának, amint tíz ujjal gyepálja a tasztatúrát. (Ál)Nevei rendszeresen feltűnnek a különböző fórumokon, rutinosabb netezők sűrű ködben, késő este is felismerik stílusáról. Legfőbb ismertetőjegye, hogy beszélgetni szeret, de társalogni nem, és hogyha valaki valamelyik weblapon szikrákat vél felfedezni a monitoron - ne menjen egy tapodtat se, bizonyosan jó helyen jár...

Mostanában ínséges idők járnak a Kvízkirálynak (és a műfaj klasszikusainak) rajongóira. Tavaly, nyolcéves diadalmenetelés után véget ért minden idők legsikeresebb szellemi vetélkedősorozata, a Legyen Ön is...

A kvíz mestere, akit egyébként nemzetközi viszonylatban, saját "riválisai" is a legjobb játékvezetőnek szavaztak meg, az utóbbi időben többet pihent, nyaralt és telelt annál, amennyit szeretett volna - jóllehet az utazás szintén életfogytos szenvedélye maradt -, de kívánjuk, addig legyen csak szegény az eklézsia, ameddig Vágó Istvántól nem lehet újra nyerni valami rendesebb summát.

Most, hogy ezzel a mai kerek születésnappal éppen félúton jár a 120-hoz, emlékeztetjük arra, amit az idős Légli Ottó mondott neki: a férfiember útja az italok terén az anyatejtől a fehérborig vezet. Sihederek boron kívül mindent isznak, harminc után jönnek a tüzes vörösek, de az érett ember lassan elhagyja őket. Tisztelt Nyolcrendbeli Borlovag, lehet kezdeni kacérkodni a fehérekkel...