Csúcsra járatók
Nem bántam volna, ha annak idején, amikor kezembe nyomták életem első kurzuslapját meg indexét, valaki karon fog és végigterelget az egyetemi ügyintéző labirintus első hetein. Az igaz, hogy nagyvárosban érettségiztem, és sportolóként beutaztam addigra fél Európát. Szokatlan volt ugyan az egyetemi levegő, de nem félelmetes.
- Képzeljen el egy borsodi faluból Budapestre költözött roma fiatalt. Anyja rokkantnyugdíjas, apja munkanélküli. A szomszéd község egyetlen középiskolájában végzett. Teljesen máshogy beszél és öltözik, mint újdonsült egyetemi évfolyamtársai, a nagyvárostól egyenesen szédül, már a beiratkozáson azon aggódik, hogy jut vissza délután a kollégiumba - mondja a budapesti Romaversitas Alapítvány frissen kinevezett igazgatója, Daróczi Gábor. Az Oktatási Minisztérium egykori miniszteri biztosának nemrég elege lett az íróasztalból. Nem mintha a Romaversitas vezetésével nem vett volna át többtonnányi papírmunkát elődjétől, Havas Gábortól, a cigány hallgatók tanulmányait támogató szervezetnél viszont végre hús-vér emberekkel foglalkozhat.
A Romaversitas nem egyszerű ösztöndíjosztó gépezet.
- A felsőoktatásban tanuló romákat jó néhány civil kezdeményezés segíti - magyarázza Daróczi. - Közülük a nagyobbak, például a Magyarországi Cigányokért Közalapítvány évente egy összegben ad támogatást, a Bursa Hungarica több ezer diákot patronál. Az ő erejük nyilván a nagy számokban rejlik. Hiányosságuk a személytelenség: valójában nehezen tudják nyomon követni, kinek és mire adnak. A Hallgatói Önkormányzatok Országos Konferenciája (HÖOK) a Bursához hasonlóan "2H"-s, vagyis hátrányos helyzetű diákokat támogat, nem pénzzel, hanem mentori rendszerével. És működik még néhány kisebb szervezet, amelyik nyelvtanfolyamokat, identitáserősítő programokat szervez az egyetemi évekre. Hencegés nélkül mondom: a Romaversitas mindezt együtt nyújtja. Pillanatnyilag ötven hallgatónak. Kilencven százalékuk 3H-s, vagyis halmozottan hátrányos helyzetű.
A támasz valójában nem első egyetemi napjuktól jár, hiszen a Romaversitasnál a felvételi elbeszélgetés feltétele két lezárt szemeszter. Bár a legelső, főiskolai hónapokban nyilván még jobban jönne a segítség, ezt a biztonsági kaput muszáj volt beépíteniük a rendszerbe: aki végigküzdötte már magát egy tanéven, feltehetően a továbbiakat is komolyan gondolja. Mindehhez a hallgató először is pénzt kap. Nem sokat, havi 30 ezret, ez azonban példás előmenetellel kissé tupírozható. Ráadásul tankönyvtámogatással együtt jár. Tutorral dolgozhat, akinek szakdolgozatához vagy tanulmányi versenyre írt pályamunkájához szakértő segítségre van szüksége. Mentor azoknak jut, akik az egyetemi ügyintézés útvesztőjében némiképp tévelyegnek, a konkrét tantárgyakból korrepetáló felkészítő tanárt pedig nem csak felkutatja, ki is fizeti a Romaversitas. Akárcsak a szemeszterenként legalább százórás, kötelező nyelviskolai tanfolyamot és a későbbi vizsgadíjat. Kötelező az egyébként szintén ingyenes ECDL-rendszerű számítástechnikai tanfolyam, ahogy meg kell jelenni a kéthetente szervezett szabadegyetem előadásain is. Említeni sem kell, hogy e hétvégi előadásokra érkezők úti- meg szállásköltségeit ugyancsak az alapítvány fedezi. A pénzt viszont nem használhatatlan-poros elméletek népszerűsítésére költik. Konfliktuskezelést, interkulturális kommunikációt, álláskeresési praktikákat, tárgyalástechnikát, pályázatírást tanítanak. Ez utóbbi területen további segítségre számíthat a Romaversitastól az a diák, aki - akár alapítványi segítséggel, akár önerőből - külföldi ösztöndíjhoz, tanulmányúthoz jut. Megelőlegezik neki a repülőjegyet, sőt, gyakran a szervezet vezetői magukkal visznek egy-egy hallgatót konferenciáikra, hadd szagoljanak bele a nemzetközi tanácskozások levegőjébe, próbálgassák frissen szerzett nyelvtudásukat.
- Én három hónapos angolkurzusra utaztam Dublinba - meséli a Pécsi Tudományegyetemen negyedéves, történelem-romológia szakos Trendl Fanni. Vizsgaidőszak van, nem fecsérli az időt. Nyilatkozata flott, akár egy diplomatáé. Többek között arról szól, mikor kezdték el érdekelni a gyökerei, és hogyan fordított hátat egyik évfolyamtársának, aki érthetetlen tájszólást imitálva csúfolta cigányságát. Elmesélte, hogyan "kötöttek bele" a romaversitasos felvételijén, amiért összekeverte az integráció szót az asszimilációval. De arról egy szót sem mond, hogy kisvállalkozó családjával a háta mögött mit keresett a halmozottan hátrányos helyzetűek megmérettetésében. Daróczi Gábor utóbb fölvilágosít, rostájukon kéttípusú jelentkező marad fönn: a szociális körülményeit tekintve meglehetős hátrányból induló, valamint az átlagosnál csak valamivel bizonytalanabb anyagi helyzetű, de föltűnően nyitott, karakán, közösségépítő hajlamú fiatal. Úgy tippeltem, Fanni ez utóbbi csapatban versenyzett.
Ami az új vezetésű Romaversitasban Daróczi reményei szerint hamarosan változni fog: idővel egyre több emberük kapcsolódna be a European Voluntary Service programba, vagyis egy-két szemesztert önkéntes munkával külföldön töltene. Ami ennél is fontosabb: ha hazai roma szervezetek az Európai Unió által finanszírozott társadalmi megújulás operatív programtól támogatást nyernének vidéki központok kialakítására, a cigányok által sűrűn lakott régiók egyetemi városaiban Romaversitas "franchise-ok" nyílhatnának. Elvégre a módszertan, a tapasztalatok régóta adottak, a statisztikák magukért beszélnek.
Az elmúlt tanévben egyetlen diák hullott ki a szervezetből, az egyetemről egy sem. Talán ők sem akarják alább adni Kállai Ernőnél, a nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosánál. De az is lehet, hogy a 2007-es Velencei Biennále Roma pavilonjában kiállított képzőművészek - Balogh Tibor, Kállai András és Raatzsch André - sikersztorija motiválja őket. Esetleg a filmszemledíjas rendezőé, Bogdán Árpádé, vagy az utóbbi időben leginkább filmvásznakon parádézó Csányi Sándoré. Mind a Romaversitassal indultak a csúcsra.
