Mindenki bejuthat az egyetemre
A bolognai típusú alapképzés csak a középiskolai hiányokat pótolja?
A múlt héten rendezték meg a Budapesti Corvinus Egyetem Nemzetközi Felsőoktatási Kutatások Központjának alakuló konferenciáját. - Már a kilencvenes évek óta nincs sem konszenzus, sem pedig stratégia a felsőoktatás strukturális átalakításában, így a fejlesztését illetően sincsenek kilátások, hiszen az ehhez szükséges vezérfonal teljes mértékben hiányzik - mondta Temesi József, a frissen megalakult kutatóközpont igazgatója. - Megalakultunk, kutatunk, kimondjuk, amit már régóta ki kéne, de nem várhatunk ettől komoly változást. Ez nem is lehet a célunk. Ezen a területen nem tudok elképzelni olyan pozitív elmozdulást, amit alulról érkező kezdeményezések indukálnak.
Arra a kérdésemre, hogy akkor meg kell-e várnunk, amíg politikai szinten megszületik erre az elhatározás, válasza egyértelmű igen. - A felsőoktatás rendkívül érzékeny terület. Szerencsére nekem nem kell politikusfejjel gondolkoznom, de ha megteszem, megértem, miért ódzkodnak hozzányúlni. Pedig hozzá kéne nyúlni. A problémák mindenki számára egyértelműek, akinek köze van a témához, legyen diák vagy bármely intézmény dolgozója. Ez nem maradhat így.
Minden felszólaló hangsúlyozta, hogy a bolognai folyamat nem szükséges rossz, hanem olyan új felsőoktatási rendszer, amely alkalmazkodik a megváltozott globális társadalmi és gazdasági folyamatokhoz. A mai, posztindusztriális, szolgáltatásorientált világban csak egy hasonló egyetemi rendszer tudja betölteni a funkcióját, amelyben a tömegképzés nem kérdés, hanem adottság. - Ha a nyolcvanas években külföldre küldtünk egy hallgatót, szinte mindig pozitív visszajelzéseket kaptunk a kinti kollégáktól, ami megerősített minket: a magyar képzés kiemelkedő színvonalú - mesélte Jobbágy Ákos, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem oktatási igazgatója. - Ez igaz is volt, de akkoriban a nemzetközi összehasonlításban is kimagasló hallgatókat, mi fajlagosan több oktatóval termeltük ki. Az oktatás minőségének egyik kulcsmutatója az egy tanárra eső hallgatók száma. Vagyis hogy mennyi figyelmet kapnak a diákok.
Ma egy tanárra kétszer annyi mérnökhallgató jut Magyarországon, mint tőlünk nyugatra. Ott a tömegképzésbe való átmenet nem tíz, hanem 30 évig tartott A tömegképzésbe való átmenet nálunk csak most zajlott le, és hirtelen. Ez mély nyomot hagyott az oktatásunk színvonalán.
- Ha ehhez hozzávesszük - folytatta Jobbágy Ákos -, hogy az egyetemi és főiskolai tanárok társadalmi megbecsültsége, jövedelme, meg sem közelíti a fejlettebb országokbeli szintet, és emiatt másodállásokat kell vállalniuk, nem csodálkozhatunk, ha romlik a színvonal. A rendszer egyre képzetlenebb tanárokat termel. A jobbak jobb állásokat választanak, több pénzért, nagyobb megbecsülésért. Ráadásul a hallgatók nemcsak a létszámuk miatt érkeznek rosszabb alapokkal a felsőoktatásba, hanem a középfokú oktatás színvonalának gyengülése miatt is.
Polónyi István, a Debreceni Egyetem tanára szerint Magyarországon körülbelül tíz év kell ahhoz, hogy a felsőoktatás formálói és résztvevői felismerjék, a bolognai rendszer alapképzése valójában a középfokú tanulmányok hiányosságait hivatott pótolni.
- Elitképzésre szükség van, de az oktatás eltömegesedése során sajnos elfeledkeztünk róla - fűzte a gondolatot tovább Jobbágy Ákos. - Pedig a jó minőségű tömegképzéshez is kell, hogy az oktatóknak módjuk legyen elitoktatásban részt venni. Szükség van mindenkinél jobbakat képezni kisebb számban, hogy ne csak alkalmazzák, hanem fejleszthessék, formálhassák is a megszerzett tudást. Jelen pillanatban is működik informális, önkéntes elitképzés, ami azt jelenti, hogy az elhivatott, tehetséges diákkal a tanárok is többet és másképp foglalkoznak. A mérnökképzésben például az önálló hallgatói munka nagyon jó lehetőséget nyújt erre. Németországban megkülönböztetik az akadémiai és a szakmai alap- és mesterképzéseket. Ez véleményem szerint ellentmond a bolognai folyamatnak, mert átjárhatatlanná teszi a képzéseket, ami viszont az egységes európai felsőoktatási térség egyik alapköve. Az Egyesült Államokban az elitképzés a különböző egyetemekhez, intézményekhez kapcsolódóan alakult ki, és az ismert elitegyetemeken zajlik, amelyeken viszont fizetni kell. Itthon az egyik lehetőség az öt éven átívelő (osztatlan) képzések indítása lehetne. A nagyszámú osztatlan képzés viszont visszalépést jelentene a régi, éppen megváltoztatott, egyetemi és főiskolai képzésekből álló rendszerhez. Elképzelhető néhány elit szak indítását szakterületenként, ahová csak magas felvételi eredménnyel lehet bekerülni, és a felsőoktatásban nem kell a középiskolai anyagot újra elővenni.
A legnagyobb bizonytalanság az idén először induló mesterképzések körül van. A rendszer logikájával ellentétesen utólag igazították őket az alapképzésekhez. Ez Temesi József szerint a tapasztalat és az idő hiányára vezethető vissza. - A struktúrát szerintem minél hamarabb, már 2010-ben felül kell vizsgálni - mondta -, és át kell alakítani annak ellenére, hogy tavaly a Magyar Rektori Konferencia csak az első mesterképzések lezárása utánra, 2012-re javasolta a rendszer újragondolását, mondván, csak akkorra áll majd megfelelő mennyiségű tapasztalat a döntéshozók rendelkezésére.
