A kerti asztal közepén

lomha cirmos gubbaszt,

a rozoga fatákolmányt húzza súlya.

Étvágya nincs, ólmosan mozdul akkor is,

ha valami zaftos falat kerül

csorba tálkájába. A gazdájához öregedett

pára "eleven ördög volt,

mikor befogadtuk" - így a néni.

Lefekvés előtt elcsukló hangját kieresztve

szokott az est leszálltával mégis csak

lába kelt jószág után kiáltani.

A testes állat, mintha megifjodna,

híre-hamva sincsen,

az ősz hölgy is megszokta már,

hívására csak a szomszéd kutyák

felelnek. "Manci, Manci..."

- ajkán a szó, mint asztalában a reccsenés

elhalón rezeg. Árkon-bokron

túl, sás, fű tövén meglapulva

a macska is borzongja

az utolsó, megveszekedett kísérletet.

 

Murányi Zita (1982)

Bródy-díjas. Legutóbbi könyve DuplApu címmel 2007-ben jelent meg a Koronánál.