Én nem szurkálok szereket,

az én szerem a szeretet,

de most nem vágyom új adagra,

most hagyjatok végre magamra.

Most kicsikét aludni vágyom,

vagy csak úgy dögleni az ágyon,

vagy egymagamban inni, enni,

vagy elfeküdni, nem is lenni.

Aztán felkelni, megfürödni,

nem jönni-menni, tenni-venni,

nem könyörögni, parancsolni,

csak magamban kicsit pancsolni.

Csak egyedül - úgy vágyom erre,

mint katona, ki most szerel le,

és éhem egyre éhesebb lesz,

és éget, mint az égetett szesz.

Feledni gyermeket, szerelmet,

megtagadni az engedelmet,

ne én legyek az, aki ad,

szeressem végre - magamat.

Ha testedet mész visszakapni,

légy bátor, bátor, bátor.

Merj átölelni, megharapni,

és menj, ha nem bírsz itt maradni,

légy az, aki még sose voltál,

a többi megy magától.

Ha önmagad vágysz visszavenni,

légy bátor, bátor, bátor.

Merj sírni, fájni, felnevetni,

a meggyűlöltet megszeretni,

légy újra az, ki egyszer voltál,

a többi megy magától.

De ha már mindent visszavettél,

ha megtetted, mit megtehettél

akkor légy újra bátor,

hogy az legyél, aki lehettél,

de azt szeresd, akit szerettél,

hogy ővele is magad lehess,

a többi megy magától.

 

Szabó T. Anna (1972)

József Attila-díjas. Legutóbbi kötete Elhagy címmel 2006-ban jelent meg a Magvetőnél.