Kapcsolatok kincsestára
A teremben fecserésző vidám, nagyjából egykorú csapat mintha osztálytalálkozóra gyűlt volna össze. A különös legfeljebb a létszám: nyolcvanan vannak. Hát ha még mind a 130-an eljöttek volna, akik a VUKK megkeresésére visszajeleztek: igen, élünk, nem felejtettünk el titeket, de üzleti út, külföldi munka vagy éppen végleges külhoni állás miatt most nem mehetünk.
A VUKK nem elírás, nem a kis rókáról van szó - bár lehet, hogy Csík Klára, a Karrier és stílus tanácsadó cég tulajdonosa éppen a kedves rajzfilmfigurára asszociálva választotta ki a nevet, amikor úgy döntött, megpróbálja intézményesíteni azt a laza kapcsolatot, amelyet egykori cégének volt dolgozói közül sokan máig ápolnak. A VUKK tehát azt jelenti: Volt Unileveresek Kapcsolati Köre. Ilyenkor válság idején - gondolta magában - mindenki hajlamos sündisznó módra begubózni, pedig éppen most van szükség ötletre, bátorításra és jó tanácsra, hogyan lehet átvészelni vagy esetleg éppen hasznosítani a nehéz időszakokat. A reakción azért maga is meglepődött. Hólabdaszerűen megkerestek, megtaláltak 130 embert, és aki nem tudott eljönni, az is azt üzente, hogy a következő találkozón feltétlenül ott lesz.
Egy fészekalja vagyunk - ad választ tömören a rejtélyre, hogy miért mindnyájan majd egykorúak Szalókyné Tóth Judit, aki ma a világ egyik legnagyobb piackutató cégének, a Nielsennek hazai igazgatója. Az Unilever 1992-ben, amikor megalapította magyarországi cégét, huszonéveseket toborzott - a legtöbb ideérkezett multihoz hasonlóan. Kevesen maradtak talpon az "öregek" közül, mint Csík Klára, aki a maga akkor majd negyven évével szintén hőskorként emlékszik az indulásra, és arra a csikócsapatra, amelynek vezetőjeként maga is új munkakultúrát tanult.
Nem volt még család, tulajdonképpen munkaidő sem, a megoldandó közös problémákat sokszor hétvégi kirándulásokon vitattuk meg - emlékszik Merkler Róbert, ma a Reckitt Benckiser kereskedelmi igazgatója. Azután a kilencvenes évek végén, a kétezres évek elején ez a csapat szinte egy időben spriccelt szét a gazdaság minden területére, ilyen-olyan vezető pozícióba. A fejvadászok már korábban is kerülgették őket, de az egyívású társaság legtöbb tagja nagyjából hét-nyolc év alatt jutott el abba a döntési helyzetbe, hogy ha tovább akar lépni a ranglétrán, érdemes fontolóra venni egy-egy ilyen ajánlatot.
- Jó híre volt az Unilever képzési rendszerének, és nem is alaptalanul - magyarázza Szabó Andrea, a Budapest Bank marketingigazgatója, aki kilenc éve igazolt át a bankszektorba. Mások, mint Merkler Róbert vagy Tőtös Zsolt az FMCG, a napi fogyasztási cikkek piacán váltottak magasabb posztra.
A barátságok azonban sokaknál megmaradtak, újabb hasonló feladatok jöttek, a családalapítás és a gyereknevelés, és újabb megoldandó, immár vezetői problémák. - Kérdés lehet például, hogy melyik fejvadászcég megbízható, ha új munkatársat keresek, vagy hogyan érdemes működtetni a kafetéria-rendszert - sorolja Szalókyné, miben kért már ötletet a többiektől. Szabó Andrea hozzáteszi, náluk is jól jött egy ilyen tanács, amikor a sportszponzorálásra határozták el magukat. De az üzleti kapcsolatokban is sokat segít a bizalom, az, ha a tárgyalópartnerről tudható, ugyanazt az "iskolát járta ki", így vélhetően ugyanazok az erkölcsi normák vezérlik.
Merkler Róbert is azok közé tartozik, akik legalább időnként fel-felhívják a régi kollégákat, de a találkozóra a kíváncsiság is hajtotta, hiszen sokakról nem tudta, mi lett velük, hogyan alakult a pályájuk. Ő különben is hűséges típus, vagy 13 évig dolgozott az Unilevernél. A kérdésre, nincs-e benne félelem, hogy a volt kollégákkal megtárgyalva gondjait, saját cége pozícióját gyengíti, azt feleli: mindnyájan felelős emberek, el tudják választani azt, ami üzleti titok, vagy éppen az üzlet sikerét szolgálja.
Tőtös Zsolt, az Imperial Tobacco ügyvezető igazgatója kakukktojás: nemcsak abban az értelemben, hogy ő elég messziről, földrajz-testnevelés szakos tanárként, és nem közgazdászként került az üzleti világba, hanem mert az ő kapcsolatai jószerével meg is szakadtak az unileveres körrel. - Gyenge vagyok kapcsolattartásban - ismeri el, de ezt főleg a felpörgetett életritmus számlájára írja. Ha megakad a munkában, inkább saját cégének nemzetközi hálózatán belül keresi meg a választ kérdéseire. Nem szándékozik váltani sem, de a fejvadászcégek amúgy is folyamatosan figyelemmel kísérik, ki hol tart a pályáján, tehát azért sem szorul rá a kapcsolati hálóra. Viszont nagyon jólesett neki, hogy ennek dacára nem felejtették el, és szóltak: megszületett a VUKK, ki ne maradjon az összejövetelből. - Azért mentem el, mert nagyon jó emlékeim vannak a vállalatról - érzékelteti, hogy pusztán nosztalgiából vett részt az eseményen. - Az Unileverben az volt a fantasztikus, ahogy kiválasztották a nagy munkabírású elkötelezett embereket, és motiválták őket, tréningekkel, belátható karrierúttal, külföldi munkákkal - teszi hozzá.
Szabó Andrea viszont nemcsak a találkozásoktól lelkes, hanem azért is, mert egy halom névjegykártyára, és ezáltal új üzleti kapcsolatok lehetőségére tett szert. Merkler Róbert szerint az előadás volt hasznos - a kapcsolattartás eszköztáráról és módszereiről -, amit Csík Klára tartott, már csak azért is, hogy feloldja a kezdeti gátlásokat, ami sokszor jellemzi az egymástól rég elszakadt embereket. Mert a kör nagyon tág volt, ahonnan jöttek, a valamikori VUKK tagjai 105 céget képviselnek, túlnyomó többségük felső vezetői szinten. A 130 emberből talán tucatnyian lettek vállalkozók, nekik más problémákkal kell megküzdeniük. Annak tudománya viszont, hogy miképp lehet a kapcsolatokat mozgatni és ébren tartani ezekben a válságos időkben, talán nekik segíthet a legtöbbet.
