Kelevéz Ágnes: "Kit új korokba küldtek régi révek" Babits útján az antikvitástól napjainkig

A textológia elsődleges feladata, hogy megbízható szöveget adjon az olvasó kezébe. A genetikai szövegkritika azonban, amelyet Kelevéz Ágnes művel, éppen azt mutatja ki, hogy egy műnek nincs feltétlenül egyetlen érvényes változata, amit mégis annak vélünk, az a szöveg keletkezésének folyamatából csupán egy, meglehet, kitüntetett pillanat. A szöveg többváltozós egyenletének megoldása hallatlan körültekintést, biztos ítéletalkotást és olykor egy mesterdetektív leleményességét igényli.

Új tanulmánykötete, amelyet másfél évtized írásaiból válogatott, a szűken vett textológiából kilépve különféle Babits-problémákkal foglalkozik. Módszere afféle kiterjesztett genetikai filológia: tárgyát minden esetben alakulásában és a formálódó életmű egészének viszonyrendszerében vizsgálja. Van itt persze tisztán szövegkritikai elemzés is: bravúros eljárással rekonstruál egy korai versciklust a felhőknek az akkori tudományosság által elfogadott négy alakzatáról. Kelevéz Ágnes három verset talált meg. Egyikük a Csendéletek Cumulus című darabjaként megjelent Babits első kötetében; a másik kettő a hagyatékban két külön kéziratkötegben maradt fenn. Összetartozásuk perdöntő bizonyítéka a kettévágott kéziratpapír összeillő éle. Ha csupán egy új, teljesebb kiadás előkészítése lenne a cél, a tanulmányíró itt meg is állhatna, de Kelevéz Ágnes tanulmányai Babits pályaképének és poétikájának részleteit rajzolják meg, azaz a textológiától finoman elmozdulnak a hermeneutika, az értelmezés felé. Így a felhőciklus vizsgálata alkalmat ad, hogy Babits egész tájköltészetét kibontsa belőle, amihez keresztül-kasul átszeli a teljes életművét, ifjúkori levelezését, képzőművészeti olvasmányait, magyar és világirodalmi forrásait, hogy végül eljusson a korai Esti kérdés és a kései Mint különös hírmondó tájszimbolikájához.

A többi tanulmányban is szinte mellékes kérdések vezetnek komoly problémák megoldásához vagy éppen makacs tévedések leleplezéséhez. A Kérem, küldje el nekem összes műveit című tanulmány felgöngyölíti, hogy Babits és a Nyugat kapcsolata nem Osvát Ernő híres levelével kezdődött. Ezt persze viszonylag egyszerű dolog megállapítani a levelek a költő korai Nyugat-beli publikációinak pontos időrendjéből. Igaz, ez korábban senkinek nem jutott eszébe. De Kelevéz Ágnes itt is tovább ment: az Osvát-hagyatékból előkereste Babits válaszküldeményét, ellenőrizte, abból mi jelent meg (érdekes módon mindössze egyetlen vers), hogy aztán a tények értelmezésével felfedje Osvát levelének a mítosznál talán kevésbé szórakoztató, ám annál súlyosabb jelentését.

Akár Ady és Babits kapcsolatát, akár Babits katolikus fordulatát, a nevekkel való igen különös viszonyát, könyvtárának angol anyagát, a Baumgarten Alapítványban betöltött kurátori tevékenységét, a Vásár című vers 1945 utáni megcenzúrázásának történetét, vagy éppen életművének jó és rossz szándékú politikai eltorzításait vizsgálja, Kelevéz Ágnes egy restaurátor türelmével tisztítja meg a költő portréját a rárakódott szennyeződésektől. Az eredmény pedig nemcsak egy lenyűgözően izgalmas kutatási-nyomozási jegyzőkönyv, hanem - akárcsak a könyv fedelét díszítő Scheiber Hugó portré - egy ismeretlen-ismerős, a korábbinál érdekesebb és mindenekelőtt tisztább, hitelesebb Babits-kép.

PIM, 268 oldal, 2700 forint