Akik a hintó hágcsójáról - Keleti pályaudvar peronjáról? - lelépve, máris nekiszegezik az "átkozott kérdéseket", egyenest a "világtörténelemnek" - ahogy Bergyajev mondja róluk Az orosz forradalom démonaiban. Tamás Gáspár Miklós azt állítja (Beszélő, 2008, december), hogy mostanában ő az egyetlen - ha nem is "orosz fiú", hanem - "az egyetlen kelet-európai" a nagy nyugati marxista konferenciákon, ahol "több a marxista egyetemi tanár, mint ahány marxista ma egész Magyarországon vegetál", mire beszélgetőpartnerei visszakérdeznek: "Biztos, hogy te marxista vagy?"

A Tamás Gáspár Miklós 60. születésnapjára készült kötet (A másként-gondolkodó, szerk.: György Péter és Radnóti Sándor, ÉS, 2008) írásai különböző időpontokban keletkeztek, különböző műfajokban és eltérő nézőpontokból, de egyvalamiben megegyeznek: TGM "éles váltásokkal teli, látszólag egymásnak ellentmondó nézeteket tartalmazó életműve valójában rendkívül koherens" (Kőszeg Ferenc, 38. o.). Radnóti Sándor gyönyörűen fogalmazza meg azt, ami nélkül nem írható le TGM "vitákat és szenveket kiváltó jelleme": a bátorságot. "Bátorság: egy fiatal bölcselőnek nem marxistává lenni a hatvanas években Romániában... Bátorság: felrúgni a kutatói karriert, s vállalni a disszidens magatartás összes következményét. Bátorság: a szolidaritás törvényeit szigorúan megtartva szellemileg a disszidensek kis csapatához sem alkalmazkodni..." (124. o.) A kötet számos más szerzője is a 80-as évek közepéig-végéig tartó "Gazsit" látja igazinak: "Akkortájt, úgy emlékszem, mindenben igaza volt" (György Péter, 243. o.). "Hozzám a húsz-egynéhány évvel ezelőtti TGM áll a legközelebb, a filozófiai anarchizmuson már túl, a tradicionalista liberális konzervatívizmuson még innen" (Révész Sándor, 108. o.).

Maga Tamás Gáspár Miklós is úgy értékeli ezt a korszakot, mint "a politikai cselekvés és az elméleti meggyőződés" kivételes összhangját: "A demokratikus ellenzékben és a rendszerváltásban való részvételem megajándékozott ezzel az élménynyel... Nemcsak a régi rendszer bírálatában látszott a vállalkozásunk sikeresnek, hanem abban is, hogy új politikai kultúrát hozunk létre... Ma már persze úgy gondolom, hogy a liberális demokrácia iránti lelkesedésem és a vele kapcsolatos várakozásaim jórészt tévedésen alapultak" - mondja az idézett Beszélő-beszélgetésben 2008-ban. TGM két legendás búcsúja - Búcsú a baloldaltól (1989); Búcsú a jobboldaltól? (1994) - valójában aligha intézhető el egy hetyke "perszé"-vel. A két pont közötti "drámai változás" nem csak a rendszerváltásról alkotott politikai nézeteinek megváltozását sejteti - állapította meg Kis János a kötetben publikált, 1995-ben keletkezett nagy elemzésében, hanem "elodázhatatlan döntés" elé állítja TGM-et: vagy elveti "gondolkodása régi kereteit, vagy megerősítésükkel próbálkozik" (161., 162. o.).

A döntés megtörtént: Tamás Gáspár Miklós "ma azzal kísérletezik, hogy talán mégis lehet az antikapitalista radikalizmusnak filozófiai politikája" (Radnóti Sándor, 237.o.). A régi TGM ma is tudja, hogy gondolkodni csak másként lehet, a szövegre merőlegesen, kikényszerítve a kérdéseket. Tudja, hogy az "orosz fiúknak" egyvalamiben igazuk van: kíméletlenül nekiszegezni az "átkozott kérdéseket" mindenkinek. Tudja, hogy ha nem másként gondolkodik, hanem ugyanúgy, az csak ismétlés lesz, leckefelmondás, unalmas variáció. Tudja, és olykor mégis teszi.

Sokan várják TGM új fordulatát.