Misi bá az ágyon ült, a kötését igazgatta a nyitott fürdőköpenye alatt. A falba rögzített vaskarikától az acél nyakörvéig vezető lánc meg-megcsördült, ahogy a fogával az egyik csíkot tépte a másik után a nagy leukoplaszttekercsből. Amikor meglátta Janót elsötétült az arca. Mit akarsz? - kérdezte.

Janó feléje nyújtotta a zacskót. Hoztam gyümölcsöt Mester - mondta, a kötést nézte. A fásli rétegei Misi bá vállától indultak, és jóval a dereka alá értek.

- Jól elintézett, mi? Misi bá az állával a kötés felé bólintott. - Ahhoz képest, hogy csak egy kölyök volt. Ha nem szedik le rólam, simán ki is belez.

Janó bólintott, közelebb lépett - Mi a fenének akarta ellopni mester? Legyintett, odatette Misi bá mellé az ágyra a zacskót. Szőlő, alma, füge, gránátalma - mondta. Csupa vitamin.

Misi bá beletúrt a zacskóba, kivett egy szőlőszemet. Na, azzal ki leszek segítve - mondta, bekapta, a földre köpte a szőlő héját és a magot. Mi az istennek nekem vitamin? - kérdezte. Hogy lelkesebben dugjam majd a fejem a hurokba? Hallottad az ítéletet. Ezek csak azt várják, hogy megint járni tudjak, aztán levágják a fejem, vagy felakasztanak. Példát akarnak statuálni, hozzányúltam a szent dögeikhez, láttam én is híradót, tudom, hogy megy ez itt, telt házas stadionokban tartják a kivégzéseket.

- Megváltoztatták az ítéletet - mondta, látta, hogy Misi bá ujjai mozdulatlanokká merevszenek a láncon. Elengednek? - kérdezte.

Janó nemet intett. Harc lesz - mondta.

- Összeraknak egy döggel. Misi bá hangja halk volt, száraz és recsegős, mintha hirtelen kiszáradt volna a szája. - Nagy ötlet, menjen be az edző is az arénába, mutassa meg, hogy mit tud igazából. Rámarkolt a láncra, megrántotta, elengedte. Nem! - kiáltotta, a lánc hangosan csörgött, ahogy megrázta a fejét. Nem vagyok hajlandó! - a tenyerével a zacskóra csapott, a zacskó eldőlt, szőlőfürtök borultak belőle a lepedőre. Menj szépen vissza, és mond meg nekik, hogy nem vagyok hajlandó. Megrázta a fejét. - Semmi esélyem. Egy kéthetes kölyök is látod, mit csinált velem?

Janó odalépett az ágyhoz, megfogta a láncot. Nem egyedül megy - mondta. Ketten leszünk. Maga meg én. Az a terv, hogy össze is láncolnak.

- Mi van? Téged meg engem?

Janó bólintott: A nyakunktól fogva.

- Hát az remek lesz. Akkor aztán tényleg lesz esélyünk. Akkor már inkább a guillotine. Az legalább nem fáj.

- Nem úgy van az - mondta Janó. Odaült Misi bá mellé az ágyra. Az a helyzet, hogy a dög is öregszik. Azt mondják nagyon megunta már a hecceket. Már a nézők is unják. Beletúrt a zacskóba. - Mióta nem mi készítjük fel az ellenfeleket, azóta még rosszabb. Nagyon leszállt az odsz, és minden heccen buknak vagy nyolc százalékot. Nincsen, aki legyőzze. Nem tudják lecserélni. A nézők nem vennének be egy sima bundát. Mi viszont a tapasztalatunkkal...

Janó elhallgatott, Misi bá közben kivett a zacskóból egy gránátalmát, kettétörte, három ujjal belenyúlt, kitépett belőle egy darabot, a fehér hártyán ülő vöröses rózsaszín magokat nézte. Két összeláncolt nyomorék végez egy döggel - mondta. Nagyon hihető! A szájába vette a gránátalmadarabot, ahogy rágta, gyümölcs piros leve rácsepegett a kötésére.

Janó rántott egyet a vállán - A meccs meg lesz rendezve. Ha tudunk szépen győzni, elengednek. Ha nem, akkor annyi. Úgyhogy kezdjen el gondolkozni, mester.

Misi bá bólintott, roppanva kifordította a gránátalma egyik felét, az arcához emelte a gyümölcsöt, szürcsölve rágta le a hártyákról a magokat.

Janó elfordult, elindult kifele, nem akarta látni hogy csorog az öreg állán a gránátalma leve. Már az ajtónál volt, amikor Misi bá utána szólt: - Legközelebb banánt hozzál. Az több erőt ad.

Janó nem válaszolt, becsukta maga mögött az ajtót. Ahogy fél kézzel a falat fogva lépegetett, mintha még sokáig hallotta volna Misi bá láncának finom zördüléseit.