függönyelhúzások, szeretett

emberek felidézése, konyak

a jégszekrény rekeszeiben,

ez mutatná az ünnepet? minek

hitegessem ilyennel magam?

elrendelt kórházi ágy, csempénként

összetapasztott, lézengős folyosó,

lenőtt hajú nővérekkel, beteg arccal

pillantás a mosószerszagú földre,

ez hát a kilúgozott valóság, az ünnep

tizenhárom éve, nem tudom, melyik

kórház, sok emelet, de hányadik,

az évszak pontos, meg a dátum,

a hóesés is pontosabb, mint

a lélek-lékbe csúszva bukni le.

 

Ayhan Gökhan (1986). Kötete még nincs.