Hála az arab filozófiának
A repülés nem volt eleve elrendelt szerelem - már az első külföldi repülőtéren akadt egy kis probléma. Amikor Váczi Enikő 17 évesen megérkezett a londoni Heathrow-ra, nem várta senki, noha ügynökségen keresztül szerződtette egy család három hónapos gyermekfelügyeletre. Akkor volt szüksége először - de nem utoljára - a külföldön szerencsét próbálók legfontosabb erényére, a talpraesettségre. Elment a közvetítő cég londoni irodájába, ahol még válogathatott is az ajánlatok között, miután kiderült, hogy a fogadó család hirtelen meggondolta magát.
Néhány évvel később, 2000-ben az arab filozófia miatt vette célba ismét a brit fővárost. Mivel harmadik nekifutásra sem sikerült levizsgáznia ebből a tárgyból, kénytelen volt otthagyni a Pázmány Péter Katolikus Egyetem bölcsészkarát. Akárcsak a tantárgyak újrafelvételét lehetővé tévő kreditrendszer korábbi bevezetése, a gyorsabb magyar uniós csatlakozás is jól jött volna neki: újabb londoni érkezése az előzőnél is kalandosabbra sikerült, mivel az útlevél-ellenőrzésen kiderült, hogy korábban már dolgozott bébiszitterként a szigetországban, holott erre csak egyszer van lehetőség. Végül meggyőzte az idegenrendészetet, hogy a szabály az egyéves munkavállalásra vonatkozik, ő pedig korábban is csak negyedévre jött.
London után messzebbre tekintett, az óceán túlpartjáig: a New York állambéli Mount Kisco nevű városkában vállalt ismét gyermekfelügyeletet. Ezúttal nem az érkezés, hanem a folytatás bizonyult problémásnak: a családanya megbetegedett, otthagyta a munkáját, így a magyar lányra már nem volt szükség. Mindez éppen karácsonykor történt, amikor senki sem keres bébiszittert. Enikő vett egy nagy levegőt, és száz dollárral a zsebében New Yorkba költözött. Kezdetben szórólapozott, aztán a vendéglátásban helyezkedett el, pizzériában, majd kávéházban dolgozott. 2001. szeptember 11-e délelőttjén is a munkahelyén volt, néhány sarokra a Világkereskedelmi Központ ledőlő ikertornyaitól. A mentésnél, majd a romok eltakarításánál dolgozó tűzoltók rendszeresen betértek hozzá frissítőért. Példás összefogás ide vagy oda: az üzletvezető rendszeresen ellenőrizte, hogy az alkalmazottak kifizettetik-e velük a fogyasztást.
A magyar lány év végén engedett családja aggódó unszolásának, és hazatért. Ezt csak átmeneti állapotnak gondolta, mivel már készült Ausztráliába, ám elutasították vízumkérelmét, így Magyarországon maradt. Budapestre költözött, éttermekben dolgozott; legtovább egy ír pubban. Külföldi terveit azonban nem adta fel, és jelentkezett az ír fapados légitársaság, a Ryanair légiutas-kísérőket toborzó hirdetésére.
Miután a kiválasztáson megfelelt, többhetes budapesti, majd dublini tanfolyam után 2005 tavaszán kezdhette el a munkát az Írország nyugati részén lévő Shannon repülőterén. Eleinte abban a kisvárosban élt, azóta - miután barátja is kiköltözött - a szomszédos, ottani viszonylatban nagyvárosnak számító Limerickben bérel lakást több magyarral közösen, akik időről időre cserélődnek. Volt köztük szakács, asztalos, takarító és pincér is.
Körülbelül egy évig stewardessként dolgozott, majd némi továbbképzés után első számú légiutas-kísérővé avanzsált, így már ő irányítja három kollégája munkáját. Persze nemcsak utasít, hanem a többiekhez hasonlóan felszolgál, szemetet szed. Egy ideje a shannoni Ryanair-bázis biztonsági megbízottja is: közvetíti a kollégák javaslatait a vezetőségnek.
Hogy szerinte milyen a jó légiutas-kísérő? Mintha összegyúrnánk egy szociális munkást, egy könyvelőt, egy kommunikációs és egy reklámszakembert. Foglalkoznia kell az utasok ügyes-bajos dolgaival: például elhelyezni a begipszelt lábú turistát, vagy egymáshoz közeli székeket biztosítani az utolsó pillanatban érkező hattagú családnak. Ő jelenti be, ha késik a gép, vagy más probléma akad, emellett mindent meg kell tennie, hogy növelje a bár forgalmát, a bevétellel pedig ő számol el az út végén.
Volt rá példa, hogy egy társaság azzal a feltétellel vett meg egy üveg pezsgőt, hogy bemondja a fedélzeti telefonba: a fiatalok éppen legénybúcsúra tartanak. Enikő ráállt az üzletre, és kiderült, van még egy ilyen csapat a fedélzeten. A pezsgőkészlet a mulatozóknak köszönhetően hamarosan kiürült.
- A fogyasztáson látszik, hova repülünk. A közép-európaiak keveset költenek, a nyaralni igyekvő írek után egy morzsa és egy csepp ital sem marad - meséli.
Munkájában nem sok hasznát veszi világjáró hajlamának, hiszen be kell érnie a repterekkel, a gép fordulási ideje ugyanis fél óra, ennyi idő telhet el az utasok ki- és beszállása között. Igazi világjárásra így maradnak a nyaralások. Lakásában kitűzött egy világtérképet, amelyen különböző színű rajzszögek mutatják a teljesített és a tervbe vett úti célokat. Most Dél-Afrika következik.
