Semmi csak ő a győztes embert

Semmi, csak ő a győztes embert,

te meg a vesztest, szomorút.

Ő nem fél napozni a sírkert,

te sírva mégy a gyalogút.

Ő játszik, be-benéz a távcső

másik végén is, és kacag.

Te nyafogsz, miért, hova lát ő,

hisz csak a balsors, csak a csak.

Ő ki-be jár az éden hátsó,

s almával tömve a zsebe.

Te meg, a kapu előtt álló,

örökké, hogy sehol, sose.

Bertók László (1935) Kossuth-díjas. Legutóbbi könyve Hangyák vonulnak címmel 2007-ben jelent meg a Magvetőnél.

Kémia

Legalább tetteidben osztatlan voltál,

pedig semmi sem hagyott hidegen,

de most, hogy kezdődik a vég kémiája,

már csak a lélek ép, e decens idegen.

A testnek nevezett rendszer lebomlik,

a kín s az unalom felváltva lakta.

Az élet közös volt, a halál magánügy,

mindkettő vádol, úgy dob a latba.

Mi érdekel most? Leginkább semmi,

az elemek tűnődő rendszere, arca,

az, ahogy részeid magukba néznek,

a köz-csődön túl a privát kudarcba.

Tőzsér Árpád (1935) Kossuth-díjas. Legutóbbi könyve Szent Antal disznaja címmel 2008-ban jelent meg a Kalligramnál.

 

A Magzathoz

Hozzád beszél a Test, amely

a nyelvnek hordozója,

csak burkolat, csak plusz teher,

amíg nem üt az óra;

mig el nem jön a pillanat,

amely a test rugója:

a Másolás, amely alatt

Idő kerül a Szóba.

Hisz Test a nyelv szintaxisa:

az előtt és a hátul,

a cselekvésnek praxisa

a nyelvre lesz kabátul

felöltve. Hús-vér téralak.

A fent, a lent a testnek

felfoghatatlan gondolat,

amelybe Téged vetnek.

Mert főként abból adódik,

mit életnek neveznek,

hogy jelek közé tolódik

az önérzékelésnek

határa. Benne ott lebeg

a térnélküli magzat,

s a nyelv előtti szerkezet:

a ribonukleinsav.

Borbély Szilárd (1963) József Attila-díjas. Legutóbbi könyve Fény a magasból címmel 2007-ben jelent meg a Koinónia gondozásában.

 

Fák miséznek

Varjú-torokból hajt ki ének,

hótól karinges fák miséznek.

S a hóban lábnyomok szerteszéjjel:

Valaki erre járt az éjjel.

Beck Tamás (1976). Kötete még nincs.