Mazel und broche
De feljelentették az antwerpeni kereskedők is a vállalatot Brüsszelben, erőfölénnyel való visszaélés miatt, nem sok sikerrel. A De Beers által kialakított rend sérthetetlennek bizonyult, változatlanul csak a kiváltságosak részesülhetnek a mannából. Csak a kiválasztott, mintegy 250 vállalkozó, a "sightholders"-ek juthatnak kivételesen jó áron a feldolgozatlan kövekhez. E körbe bekerülni kívülállónak szinte lehetetlen.
A hálózat működési szabályai szokatlanok: a sightholdersek ugyanis havonta kötelesek ellátogatni a De Beershez Londonba, esetleg Tokióba, "láthatásra", ahol megkapják a "sight"-ot, az előre elkészített csomagot. Ez különböző méretű, minőségű köveket tartalmaz, amelyeket minden válogatás nélkül el kell fogadniuk, és egy összegben fizetnek értük. Egy-egy ilyen kis zacskó 1-2 millió dollár körüli összeget ér. Visszautasítani nem lehet, aki ezt teszi, a következő alkalommal lekerül a vevők listájáról. És, hogy ez miért is fájhat, annak magyarázata egyszerű: a kiválasztott listás kereskedők olyan áron kapják meg a csomagocskákat, amellyel semmilyen más lehetőség nem tudja felvenni a versenyt.
A gyémántot nyersen vagy csiszoltan értékesítik, a helyszín rendszerint a gyémánttőzsde, ahol a kézfogás és a kölcsönös bizalom jelenti az üzlet alapját. A világon 26 ilyen nyilvántartott intézmény működik. Egyik sem hasonlít a szokásos börzékhez. Zártak, saját rendőrségük, választott bíróságuk, éttermük, zsinagógájuk van. A helyszín inkább egy klubra emlékeztet, ahol, ha nincs kuncsaft, akkor esznek, isznak vagy kártyáznak. Nincs számítógép, diszkréten suttognak, mustrálgatják az árut.
Az üzletelők a portékával külön asztalokhoz vonulnak félre, ahol nem illik zavarni, és ha a válogatás, alkudozás után megszületik a megállapodás, akkor kezet ráznak, majd elhangzik a bűvös "mazel und broche", azaz "szerencse és boldogulás". Ez több minden papírnál.
A gyémánttőzsde szereplői nem szeretik az átutalást. Ha valaki nem fizet, felkerül a szégyentáblára. Maximum két dobása lehet, utána nemkívánt személy lesz. Antwerpen a XVI. századtól számít a gyémántipar legfontosabb központjának. A 2000-es évek első felében a helyi gyémánttőzsdék forgalma mintegy 34 milliárd dollárt tett ki, mára legfeljebb 20 milliárdot jelez a mérleg. Izraelben Tel-Aviv Ramat Gan nevű negyede ad otthont az évi 17 milliárd dollárt megforgató bursa-nak.
A nyersgyémánt-kereskedelem átpártolt Dubaiba, kihasználva Kína, India közelségét, valamint a kiemelkedően kedvező adószabályokat. A legnagyobb jövő előtt minden kétséget kizáróan Kínában áll az ágazat. Szakértők százmilliós nagyságrendre becsülik a luxuspiacon nagyvonalúan költekező gazdagok számát, ez szerintük alap arra, hogy Kína 2015-ig meghódítsa a gyémántpiac 21 százalékát.
Kereskedői gyakorlat a gyémántbányák közelében történő bevásárlás is. Ide csak a valódi szakértőknek tanácsos elmerészkedniük. Itt keveredik az értékes és értéktelen kövek kínálata. Aki nem elég felkészült, milliókat is veszíthet, aki viszont ért hozzá, jó üzletet köthet. A kereskedőnek számolnia kell azzal is, hogy az adrenalinszintje többször is megemelkedik. A kézfogást követően kiperkálja ugyanis a megállapodott öszszeget, ám a kincsekhez csak a repülőtéren, fél órával az indulás előtt jut hozzá, mivel általában vámmentes az értékesítés. Gyakorló ékszerészek állítják, ha az utolsó pillanatban is, de megérkezik a zacskó.
Újabban számos online kereskedés is bekerült a drágakő-értékesítők körébe. A szakmabeliek számára jól használható forrás a Rapaport-csoporthoz tartozó RapNet, amelyen naponta mintegy 450 ezer kőre lehet vadászni. A közelmúltban beindították a site kínai változatát is. Sokat tapasztalt szakértők azonban figyelmeztetnek az online vétel bizonytalanságaira, A gyémánt hozzáértést igényel - vallják, egyetértve a gyémánttőzsdék bejáratára kifüggesztett "The Diamond needs Professionals" felirattal.
