Az első gyémántok (a Diamond név a görög Adamas szóból származik, ami legyőzhetetlent jelent), időszámításunk előtt a IX. században kerültek napvilágra a mai India területén, amely egészen a XVIII. század közepéig a világ egyetlen gyémántlelőhelye volt. A XVIII. században Brazíliában is megtalálták az első köveket, és rövid időn belül ez a dél-amerikai ország vált a világ első számú termelőjévé. Az első igazolt afrikai lelet 1866-ban került elő a dél-afrikai Oranje folyó partján: Heuréka gyémánt lett a neve. Az iparszerű bányászat az 1870-es években indult meg e régióban.

Felfedezése óta körülbelül 150 tonna gyémántot termelt ki az emberiség, ehhez mintegy hárommilliárd tonna hordalékot, kőzetet kellett megmozgatnia. Napjainkban egyébként oroszföldről kerül ki a világ gyémánttermelésének 22 százaléka, Botswana 20 százalékkal részesedik, Ausztrália, Kongó 17-17 százalékkal dicsekedhet, a Dél-afrikai Köztársaság 8-cal, Kanada 7,5 százalékkal. A kitermelési ranglistát a De Beers vezeti, érdekeltségei adják a világ gyémánttermelésének 40 százalékát. Az egykori Rhodesia (a mai Zimbabwe) névadója, Cecil Rhodes 1880-ban alapította meg a De Beers vállalatot.

A mamutcég hosszú ideig versenytárs nélkül irányította a nyersgyémántpiacot, meghatározta a gyémánt árát és szabályozta a kínálatot. Mára az orosz Alrosza 25 százalékot hasított ki a tortából, és a londoni székhelyű Rio Tinto, valamint a kanadai BHP Billiton kitermelőcégek is beszálltak az üzletbe, megszüntetve a De Beers egyeduralmát, amelynek kitermelése a hajdani 80 százalékos piaci részről 40 százalékra zsugorodott.

A gyémántmegmunkálás fellegvára az indiai Szurat kikötőváros, de e téren is hatalmi pozíciókra tör Kína, és természetesen a hagyományos terepeken, így Antwerpenben, Londonban, New Yorkban, Tel-Avivban és Amszterdamban is működnek csiszolóműhelyek. A feltörekvő Kelet nem tiszteli a hagyományokat, és olcsó munkaerővel csábít. Az ázsiai régióban legalább 75 ezer feldolgozóüzem működik, miközben Antwerpenben a harminc évvel ezelőtti 30 ezerről 1500-ra csökkent a manufaktúrák száma.

Kínában több mint 20 ezer dolgozó évente hárommillió karát gyémántot munkál meg, és ezzel immár a világ második legnagyobb feldolgozója India után, igaz, ez csak a mennyiségre vonatkozik. Ott ugyanis általában kisebb gyémántokat csiszolnak, a bevétel alapján Izrael, Dél-Afrika és Belgium is megelőzi. Az izraeli gyémántipart a viszonylag laza szabályozás versenyképessé tette Antwerpennel szemben.

Ma 6,6 milliárd dollárra rúg a feldolgozott gyémánt exportja, a világ nyersgyémántjainak mintegy fele megfordul itt. Az ázsiai verseny azonban itt is megtette a magáét. A kézműves gyártást szép lassan Indiába és Kínába telepítik át Izraelből is. Izraeli portéka marad akkor is, ha Bombayban csiszolják - mondja kis iróniával a helyi tőzsde elnöke.

Nanning - 26,62 karát egy kézben