Megnézte a vekkert, még nem kellett szólnia. Odakint ragyogó napsütés. Szép tavaszunk lesz, gondolta. Eszük vesztve rügyeztek a fák, felettük makulátlan ég. Rég ébredt ilyen tökéletes reggelre, rég nyújtózott ilyen egészségeset.

Felült, lábát a papucsba dugta, ült és bámult ki az ablakon."

Így kezdődik Spiró György Reggel című novellája, amely egy vidéki történelemtanár reggelét meséli el másfél flekkben. Nem történik semmi. A férfi spekulál, hogyan s miként kezdje majd az órát, közben készít egy kávét, majdnem eszik egy vajas zsemlét, de aztán nem eszik, mert kemény a vaj.

A kis írás így végződik:

"Kilépett a fénybe, hunyorgott, kinyitotta a kertkaput, visszafordult, hogy kulcsra zárja, úgy kaszálta le a sorozat."

A novella a T-boy című, rémnovellák alcímű kötetben jelent meg 1994-ben az AB OVO Kiadónál. De az Élet és irodalomban már olvastam évekkel előbb. Emlékszem, nagyon megdöbbentett.

Most nem döbbent meg.

Ennyi történt húsz év alatt.

Hogyan örültem volna fiam, ha az én fiatal koromban lett volna ennyi párt Magyarországon! Mi az átkosban mindig csak ugyanazt az egyet szidhattuk, nektek meg a hét minden napjára jut egy