Átírják a PANKKK-ot?
A Program a Nemzeti Kortárs Könnyűzenei Kultúráért (PANKKK) 2005 nyarán indult, amikor Gyurcsány Ferenc miniszterelnök és az akkori kulturális miniszter, Bozóki András zenészekkel folytatott egyeztetések után bejelentette: több százmillió forinttal támogatják a nem klasszikus (pop, rock, metal, elektro, world, folk, dzsessz stb.) élő zenét. Az első pályázatokkal kedvezményes hitelt lehetett felvenni ifjúsági klubok felújítására, támogatást lehetett kérni kezdő zenekarokat is bemutató vidéki klubkoncert-sorozatokra, lemezkiadásra, tehetségkutató versenyekre, demokészítésre, továbbá arra, hogy magyar könnyűzenével foglalkozó rádiós műsorok készüljenek. Ezenkívül létrehozták a Magyar Zenei Exportirodát, amelynek az a feladata, hogy segítse a magyar zene külföldi bemutatkozását.
Rögtön 2006-ban veszélybe került a program a miniszterváltás, illetve költségvetési csökkentések miatt, de végül kisebb döccenőkkel folyamatosan hirdettek pályázatokat; nehézségekkel, de működött az exportiroda is. Szakértők szerint a kiosztott millióknál fontosabb eredmény, hogy külföldön is egyre inkább érdeklődnek a magyar könnyűzene iránt, és itthon megindultak bizonyos folyamatok. Például, mivel a koncertekre elnyert pénzt csak számlák, szerződések bemutatásával lehet megkapni, elindult az ágazat kifehéredése: ennek eredményeképpen a pályázatokon kifizetett pénz szinte teljesen visszakerült az államkaszszába (az első évben kifizetett 65 millió forintnyi támogatás után becslések szerint 60 millió forintot fizettek be: 26 millió forint volt a fellépti díjak áfája, 26 millió a klubok által befizetett adó, 6 millió a jogdíj, 2 millió a jogdíjakhoz kapcsolódó adó).
Külföldi modellekre alapozva (például a finn zenei exportirodát az állam, a jogvédők és egy nagy telefongyártó cég támogatja) már a kezdetekről elhangzottak olyan vélemények, amelyek szerint a PANKKK és az exportiroda finanszírozásába be kellene vonni külső forrásokat is: zenei, előadó-művészi szervezeteket, mint az Előadói Jogvédő Iroda, a Magyar Hanglemezkiadók Szövetsége, az Artisjus vagy a Magyar Zeneszerzők Szövetsége, szponzorokat kellene keresni. Mindkettőre volt már példa: az Előadó-művészi Jogvédő Irodával közös pályázaton magyar és külföldi zenekarpárokat támogattak abban, hogy egymás országában koncertezzenek, az idei Hangfoglalás egyik fő szponzora pedig a Vodafone volt.
Jelentős eredmények eléréséhez elsősorban stabil, kiszámítható stratégiára, működési feltételekre és finanszírozásra lenne szükség, ez azonban nem mindig biztosított. Az exportiroda munkatársai például az elmúlt években sosem tudták biztosan, lesz-e miből gazdálkodniuk a következő évben, ám így lehetetlen tervezni.
Információink szerint az elmúlt hetekben tárgyalások indultak a zenei, szakmai szervezetek között arról, milyen formában, mekkora öszszegekkel támogathatnák a PANKKK-ot, és arról is, hogyan, milyen keretek között működjön tovább az exportiroda. Egyelőre azonban még nem született megoldás.
Ahogy korábban az egyik szakértő megfogalmazta, a PANKKK végső célja az lenne, hogy megmozduljon, felpezsdüljön a hazai zenei piac, hogy évek múlva az egész folyamat önjáróvá váljon. Ehhez például arra is szükség lenne, hogy az önkormányzatok támogassák a helyi zenekarokat azzal, hogy a falunapra, fesztiválra nem(csak) a "sztárokat" hívják meg, hanem a tehetséges helyi zenekarokat is.
