Janót elszédítette a furgon szélvédőjét és tetejét verő esőcseppek zuhogása, a motor zaja és a láz, ráadásul a kerekes szék sem volt rendesen kiékelve, meg-megmozdult, ahogy Misi bá időnként ráhajtott az aszfalt huppanóira. Janó az ölébe rakott bekötött szájú zsákot figyelte, nem tudta eldönteni, hogy csak a láztól képzeli, vagy tényleg megmozdult benne valami.

A durva szövésű, elszürkült anyagot nézte, és igen, tényleg, nemcsak látta, hanem érezte is: a zsák egyik oldala egy kicsit kidudorodott, aztán rögtön el is tűnt a dudor. - Mester, ez mozog, érzem - mondta Misi bának, egészen érdes volt a hangja a láztól.

Misi bá nem vette le a szemét az útról, úgy szólalt meg: - Mozog a fenét, be van nyugtatózva, meg melegen is tartod, nem nagyon mozoghat, de még ha mozogna is, akkor se éreznéd, nyaktól lefele nem érzel semmit, mióta az anyadög a meccsen félig átharapta a nyakcsigolyádat, nem emlékszel?

- Mester, ne legyen szemét - mondta Janó. Rossz érzésem van, forduljunk vissza, én azt mondom.

Misi bá tenyérrel a kormány műanyag fonatú borítására vágott: - Ne szórakozzál velem, Janó fiam - mondta haragosan meddig akartál még ott maradni, abban a rohadt városban, nem volt még eleged a dögökből meg a dögheccekből? Mert én nem azért lettem edző, hogy vérengző dögök ellen próbáljak felkészíteni szerencsétleneket. Hány marcangolást akarsz még végignézni? Mi? Nem v olt még eleged?

- Nem az, hogy nincs elegem, mester - mondta Janó -, de akkor is, megkérdezhetett volna, hogy mondjuk nem akarom-e előtte végigcsinálni a kezelést. A doki azt mondta, hogy már csak kétszer kellett volna kapjak abból az őssejtkoktélból.

- Hagyjál már - morgott Misi bá amit azok csinálnak, az kuruzslás. Két hónapig injekciózgatták a gerincedet, aztán mi lett? A nagy semmi, az.

Janó a zsákot figyelte, a furgon döccent egyet, ahogy Misi bá ráhajtott egy kátyúra. A zsák mintha újra megmozdult volna, és Janó érezte, hogy megérinti a szédülés örvénye. - És a cucc, amit maga adott be nekem? - kérdezte. - Az mi volt?

- Mit tudom én, hogy mi volt. A dokitól vettem azt is, lényeg, hogy lázad legyen tőle. Hogy negyven fok fölött tartja a testhőd. A kis dög, ha magához tér, ettől azt hiszi, az anyja mellett van, és nyugton marad. Tudod, hogy ezekre nem hat rendesen a nyugtató.

Janó még mindig a zsákot nézte, a majdnem teljes sötétben alig látszott valami a megfakult kínai írásjelekből és a vörössel föléjük nyomtatott cirill betűkből. Tudta, hogy semmit se kéne éreznie, se a láz forróságát, se a zsák súlyát, se azt, hogy a kerekes szék csőváza alulról a combjának nyomódik, semmit, egyáltalán semmit, de mégis, szúrást érzett a combjában, mintha a nadrágján és a zsákvásznon keresztül egy karmos mancs nyomódna neki, érezte, hogy a karmok a két réteg anyagon keresztül is a combjába vágnak.

- Mester, ez magához tért - mondta. - Érzem. Komolyan mondom, hogy érzem. Forduljunk vissza.

- Nem fordulunk! - Misi bá rámarkolt a volánra, a foga közt szűrte a szót. - És nem érzel semmit. Béna vagy. A meccsen agyonverted, de átharapta a gerinced. Nem fordulunk.

- Mester, egy dolog lelépni, és más dolog ellopni a kölyköt. Ezt nem fogják lenyelni. Tudja, hogy mennyire imádják. Biztos, hogy jönnek is már utánunk. Mester, komolyan mondom, forduljunk vissza. Akkor talán még megúszhatjuk.

- Mondtam, hogy nem! - Misi bá tövig nyomta a gázt, a kormány fölé hajolt, úgy nézte a sötét országutat, mintha attól, hogy előredől, gyorsabban menne a furgon. - Szépen átérünk a határon - mondta -, le van beszélve, várnak mentőkocsival, inkubátorral, mindennel. Megkapják a kölyköt, mi megkapjuk a pénzt, téged megműtenek, három hét múlva talpra állsz, aztán nyithatsz egy büfét, vagy bunyózhatsz megint, vagy mit tudom én. Minden el van intézve.

- Hogyhogy megműtenek? - Janó érezte, hogy forrón kavarog a testében a láz. - Eddig nem volt szó semmiféle műtétről - kiáltotta -, nem kellek én magának, inkubátornak használ, arra kellettem csak, hogy el tudja lopni a kölyköt, hogy ne fázzon meg, hogy szépen negyven fokon tartsuk! Azt hiszi, hogy nincs annyi eszem, hogy magamtól is rájöjjek? Álljon meg! Hallja, Misi bá, álljon meg azonnal!

- Fogd már be a szád, te béna! Elég legyen!

Janó érezte, hogy elönti a harag, forró volt, forróbb a láznál, a forrósága megtöltötte tűzzel a testét, és egyszerre mindent érzett: az ujjait, a bokáit, a térdét, a tolószék nyomását a feneke alatt, a kölyök nyugtalan mozgolódását az ölében, a hátát, a vállait, a két karját, mindent. - Álljunk meg! - kiáltotta, és felemelte hozzá a karját, igen, a keze mozgott, a karja mozgott, a válla mozgott, odanyúlt, megfogta, és maga felé rántotta a volánt, a műanyag hideg volt és síkos volt a tenyere alatt, - Érzem! - kiáltotta, érzem!

A furgon megrándult, az út padkája felé tartott, Misi bá kiáltott valamit, a fékre taposott, próbált ellenkormányozni, a kerekek kipörögtek a vizes aszfalton, a furgon zökkenve hajtott le az útról, fiatal fák csapódtak az oldalának, ahogy félig felborulva csúszott a fák között a nedves avaron, a szélvédő betört, minden recsegett, Janó kiesett a kerekes székből, a furgon oldalának csapódott, beverte a fejét, ott feküdt a furgon tolóajtaján, a kilincs az oldalának nyomódott, érezte, hogy nagyon szúr a bordája.

A zsák ott volt a felborult kerekes szék mellett, karnyújtásnyira, mozgott, nyilvánvalóan mozgott.

Misi bát az első ülésben tartotta a biztonsági öv, a feje vérzett, lefejelhette a kormányt. Lassan Janó felé fordította a fejét: - Ezt megcsináltad, te kretén barom - sziszegte.

A motor leállt, Janó hallotta, hogy az eső veri a furgon ajtaját. - Mester - mondta -, futás!, - kinyúlt, a karja tényleg mozgott, még mindig, megfogta a zsák száján a kötelet, meg tudta fogni, meg tudta rántani, hallotta, hogy Misi bá nagyon hangosan azt kérdezi: - Mi van? Mit csinálsz!? -, de akkorra Janót már elöntötte a fáradtság, hidegebb volt, mint a jégzselé, hidegebb volt mindennél.

Lehunyta a szemét, még hallotta, hogy a kölyök lassan kimászik a zsákból, a karmai ott kopogtak a furgon padlóján. - Mit csinálsz!? - ezt Misi bá kiáltotta megint, Janó hallotta, hogy kikapcsolja az övet, hogy kinyitja az ajtót, hogy lihegve és nyögve próbál kimászni, hallotta, ahogy a kölyök kaffan egyet, tudta, hogy megérezte a vér szagát. - Hajrá, Misi bá - formálta valahol a torka mélyén a szavakat, de kimondani már nem tudta a mondatot, csak feküdt a furgon ajtaján, és érezte, hogy egészen elborítja a hideg.