Eddig azt hittük, hogy nincs annál csodálatosabb, mint amikor szilveszter éjjelén eljön az éjfél. Pezsgők durrannak, szeretteinket köszöntjük, majd magunkba fordulva olyan fogadalmakat teszünk, amelyekről azt hisszük, hogy képesek vagyunk azokat betartani. És egyre több helyen az új év első perceiben tűzijátékkal is ünnepelünk. Nos, ezt az utóbbit nem kellene tennünk. Amikor a tűzijátékok fénye felvillan az égen, még nincs baj. A gond akkor következik be, ha a fényünneppel együttjáró füstből túl sokat szippantunk be. A szomszédos Ausztriában ugyanis azt mutatták ki a kutatók, hogy az ilyenkor a levegőbe kerülő szennyező anyagok mennyisége jelentősen megnő, ami a különböző légzőszervi betegségekben szenvedőket, például az asztmásokat veszélyeztetheti.

Georg Steinhauser és munkatársai azt vizsgálták meg, hogy milyen szennyező anyagokat tartalmaz a lehullott hó egy tűzijáték előtt, és milyet a látványosság után. A bécsi műszaki egyetem szakértői ezt a különös kísérletet Saalbach településen végezték el.

A tűzijátékok gyakran különféle, egészségre ártalmas fémsókat tartalmaznak, mert ezekkel érik el a különleges színhatásokat. A bárium például a zöld színnel, míg a stroncium a vörös színnel hozható összefüggésbe. A kutatók arra voltak kíváncsiak, hogy vajon egy-egy tűzijáték milyen hatással van a frissen esett hóra. Meglepő eredményre jutottak.

"Hatalmas mennyiségű báriumot találtunk a friss hóban" - nyilatkozta Steinhauser a New Scientist című tudományos lapnak. A bárium ötszázszor nagyobb koncentrációban volt jelen a tűzijáték után lehullott hóban, mint amennyi a látványosság előtt esett.

Havat természetesen nem esznek az emberek, de a látványossággal járó füstből tetemes mennyiséget beszippanthat az, aki túl közelről tekinti meg a tűzijátékot. Steinhauser jobb híján azt javasolja az embereknek, hogy a lehető legtávolabbról élvezzék a tűzijátékot. Olyan messziről, ahol már nincs füst.

A bárium a zöld színnel, míg a stroncium a vörös színnel hozható összefüggésbe