- Mit tud, amit elődei nem?

- Nehéz ezt megítélni. Elnöktársaim is igyekeztek tenni a klubért, de nem jártak sikerrel.

- Furulyás János?

- Első időszakában sikeres volt, de az a korszak generálta azt a mínuszt, amely szinte kilátástalan helyzetbe juttatta a Ferencvárost. Várszegi úr kivonulása után jelentős hiány keletkezett, és akkorra datálható egy-két olyan üzlet, amelyről, hogy is mondjam, úgy gondolták: megtérülhet. Nem térült meg. Magam 1961-ben úszóként kezdtem a klubban, 1993-tól a pólószakosztály szponzoraként-delegáltjaként ténykedtem, a Torgyán-érában alelnökként dolgoztam. Elhiheti: fájt a leépülés, amelyet 2003-tól láttam.

- Dámosy Zsolt?

- Azt gondoltam, kapcsolatai révén tud pénzt szerezni. Elindította a privatizációt, 2006 decemberében konzorciumot hozott létre: a tagok a semmire dobtak össze százhúszmillió forintot, amelyet aztán zöld-fehér vérűként kamatokkal kaptak vissza... Zsolték egy hongkongi központú befektetőben bíztak; amikor már én vezettem a klubot, e csoport tagjai elém tették egy offshore cég 2003-as bankkivonatát rengeteg dollárról. Én 1982-ben autóalkatrész-kereskedőként kezdtem, később devizáért értékesíthettem Ladát, most autó- és motorforgalmazással foglalkozom egy olyan cég vezetőjeként, amelynek a központjához nyolc ország tartozik: nekem azért már elég nehéz újat mutatni.

– Azt mondtam hát: uraim, ha kapok egy mai számlakivonatot és garanciát arra, hogy ez a pénz az FTC-é lesz, akkor van üzlet! Azóta se láttam őket.

– Miként került kapcsolatba a későbbi tendergyőztes Kevin McCabe-bel?

– Kevin egyik munkatársát 1995 óta ismerem. Időnként összefutunk, kávézunk, beszélgetünk. Jó két évvel ezelőtt fölvetettem neki: elnökségi tag vagyok az FTC-nél, a klubot rendbe kellene tenni… Érdekes lehet ez? Kiderült, ismerősöm éppen azzal a Scarborough-csoporttal dolgozik, amelynek feje Kevin McCabe; az a McCabe, aki akkorra már 250-300 millió eurós összbefektetéssel jelen volt Magyarországon és a régióban. Amikor először tárgyaltunk a cég magyar képviselőivel Dámosy társaságában, még nem tudtam nyomatékkal képviselni az ügyet; nem én voltam az elnök. Később ez az irány, úgymond, félre lett tolva, ám a klub továbbra sem állt sehol. Noha a futballrészvényeket 200-300 millióért vitték volna, a labdarúgók és az egylet tartozása kétmilliárdra rúgott. Hónapokkal később, 2007 májusára azért sikerült elérnem, hogy Dámosy leüljön McCabe-bel... Zsolt vázolta, hogy itt van ez a tender, és az FTC-vel fillérekért el lehet jutni a Bajnokok Ligájába, már ahhoz képest, amennyiből McCabe klubja, a Sheffield United működik. Aztán jött az elnökválasztás, és én elnökségitag-jelöltként két perc alatt összefoglaltam a lényeget: Scarborough, Sheffield, siker!

– Erre elnökké választották. Mit vett át?

– Van mit őrizni a páncélszekrényben... Nem volt könyvelés, SZMSZ, semmi, a szekrényből dőltek a csontvázak. Az FTC-ből már nem lehetett mit elvinni... Elkezdtünk dolgozni, kisvártatva pedig olyan sikereknek örülhettünk, mint hogy a Pénzügyminisztérium kivette az állami vagyonkörből az Üllői úti ingatlant.

– Hallani: körültekintően, különféle politikai és gazdasági érdekcsoportokat szondázva menedzselte a magánosítást. Nem akart senkinek a tyúkszemére lépni...

– A lényeg: eljutottunk a tender végére. Persze, megesett, hogy egy követelés miatt sebtében összedobott, aktatáskába tett milliókkal rohantunk a tárgyalásra, mert azonnali fizetést szabtak ki ránk... Noha csak problémát oldottunk meg, kaptam hideget-meleget; a kígyóverem nyaralóhely ahhoz képest, ami itt volt.

– Csütörtökön már a Budavári Palotában tartotta prezentációját McCabe az új FTC-stadionról...

– Amelynek tervei magyar iroda munkáját dicsérik. Az angolok partnerként tekintenek ránk, nem erőltetnek semmit, de komolyan veszik a munkát: a legutóbbi futballigazgatósági ülésen pennykért ment a harc, noha a büdzsé már nem mondható alultervezettnek.

– A klub szakosztályai kft.-kké alakulnak. Nem rizikós ez?

– Ötvenkét százalékban a klub marad a tulajdonos, éppen azért, hogy az egyesület beavatkozhasson, ha a vezető a csőd felé vinné részlegét. A klub működéséhez évente 120 millió forint kell, a cél pedig az, hogy ezt az összeget feltornázzuk 200-250 millióra. Hatvanmilliót amúgy már szétosztottunk a szakosztályok között, a privatizációs bevétel megmaradt 500 millióját pedig bankba tettük. Rengeteg tervünk van a jégcsarnoktól új szakosztályok alakításán át olyan FTC-kártyáig, amelynek tulajdonosa engedménnyel tankolna, vásárolna, plusz életbiztosításhoz jutna.

– Meg se kérdezem, valóban felépül-e a futballstadion és bajnok lesz-e a vízilabdacsapat...

– Szeretném befejezni, amit elkezdtem.

"A kígyóverem nyaralóhely ahhoz képest, ami itt volt"