Hiszen az orosz forradalmár életművének ismerete nélkül nem értelmezhető az egykori Szovjetunió és ezzel együtt a XX. század sem, amelynek számos tényezője jelen van napjaink fejleményeiben is. Nemkülönben időszerűvé teszi, hogy Lenin "az általa megélt történelmi tapasztalatokat olyan elméleti fogalmak sorává alakította át, amely... az ellentmondásai ellenére is eszközt ad azoknak, akik egy más, humanisztikusabb világ lehetőségében gondolkodnak".

Az is nyilvánvaló, hogy időszerű maradt azon üzenet, amely különleges értéknek tekinti a nemzeti önrendelkezési jogot, nem ismer el semmiféle értékhierarchiát a népek, kultúrák és nyelvek között, és kárhoztat bármiféle "államnyelvi" koncepciót.

A szintézis szerzője úgy összegezte Lenin elméleti nézeteit, összekapcsolva politikai tevékenységével anélkül, hogy mindezt "leninizmusnak" tekintené.

A szovjet korszakban az államalapítót szoborrá merevítették, tévedhetetlen küldetéses hősnek ábrázolták, aki mindent előre látott, s akinek mindig és mindenben igaza volt. A posztszovjet időkben pedig divatossá vált Lenin démonizálása, a "Lenin-falás", amely szerint a XX. század legtöbb iszonyatáért Lenin, valamint az általa létrehozott párt és állam a felelős. Krausz tartózkodott bárminemű véglettől, és magabiztosan haladt át az apologetika Szküllája és a prezentizmus Kharübdisze között.

A szerző elsődleges forrásnak a lenini írásműveket tekintette, amelyek szövegét filológiai alapossággal elemezte. A bennük rejlő gondolati anyagot belemagyarázás, erőltetett "ráérzés" és prekoncepció nélkül boncolgatta. Empátiával élte bele magát a könyvek, tanulmányok, cikkek keletkezésének valóságos történelmi-politikai körülményeibe, ezért képes megérteni és megértetni, hogy egy adott helyzetre Lenin miért éppen oly módon reagált, ahogy az egy-egy írásában, beszédében kifejeződött.

Krausz történetírói módszerének a professzionális szövegkritikák mellett másik erénye, hogy szinte a maga teljességében ismeri a posztszovjet korszakban hozzáférhetővé vált leniniákat. Ezek száma ugyan az 1990 előtt publikált írásokhoz képest csekély, de jelentőségük annál nagyobb. Ugyanis Lenin elméleti és gyakorlati tevékenységének olyan vonásait mutatják meg, amelyekről korábban nem eshetett szó. Sztálin nem csupán Lenin tetemét helyeztette mauzóleumba. "A leninizmus kérdései" című előadás-sorozatával életművét is szellemi kriptába zárta, és a legrigorózusabban tiltott, sőt veszélyes volt az általa megszabott kánontól eltérni.

Krausz könyvében a szovjet korszak tabuival való gyökeres szakítás legmarkánsabb bizonyítéka Lenin szerepének beható elemzése az erőszak és terror rendszerének kialakításában. Nem mentegeti a szovjet állam megalapítóját és több éven át vezetőjét, hanem történeti kontextusba helyezi a terror egyértelmű szorgalmazását és könyörtelen alkalmazását. Rámutat arra, hogy Lenin a polgárháború befejezése után is szükségesnek tartotta - a katonai győzelem politikai hasznosítása érdekében - a kíméletlen elnyomó intézkedéseket az egyházakkal és a szovjethatalom iránt illojálisnak minősített értelmiséggel szemben. A kárhozatos módszerek közé tartozik az első koncepciós politikai per az eszer ellenzék felszámolásának célkitűzésével. "Ma már nem lehet vitás, hogy a politikai és ideológiai ellenfelek eltávolításának ez a jogi procedúrákat jórészt félretevő módja... olyan cselekvési struktúrák előtt kövezte ki az utat, amelyek ellenőrizhetetlenné tették a politikai ellenfelek elszigetelésének egész metódusát. Lenin és a bolsevik vezetők ... általában az egyén szabad gondolkodásának rendőri korlátait építették fel..." - mutat rá Krausz a kontinuitásra a lenini és a sztálini hatalmi gyakorlat között. A szovjet állam nemzetközi politikájában a folyamatosság oly módon érvényesült, hogy már az 1920-as évek elején összefonódott a világforradalmi internacionalizmus a szovjet nagyhatalmi érdekekkel.

Krausz érzékelteti, miszerint Lenin élete végén mintha sejtette volna, hogy valami teljesen félresiklott. Ha valaki később nyilvánosan hangoztatta volna utolsó - persze nem publikus - feljegyzéseiben papírra vetett kritikai megjegyzéseit a bürokráciára és a kommunistákra vonatkozóan, egyhamar a Gulágon találta volna magát...

(Krausz Tamás: Lenin. Társadalomelméleti rekonstrukció, Napvilág Kiadó, 547 o., 4800 Ft)