Félrehajtott fejjel néz rám a kutya,

félrehajtott fejjel visszanézek,

sapka-sál-bunda-óriás a szőr-batyura,

s egyszerre röhögjük el magunkat, mindig készek

vagyunk a vidámságra, habzik ropogva a hó,

ahogy forgunk, topogunk, két kerge,

érdeklődéssel figyel egy felfújt tollú rigó,

s fitymálva nagyorrú varjú léptet át a szomszéd kertbe.

majd lihegve nyári kalapra való fátylat

fújunk, orrunkon csöpögősre olvad a pára.

Most aki lát, egy pillanatra olyannak láthat,

amint éppen nem gondolok a halálra.

 

Csukás István (1936) Kossuth-díjas.

Legutóbbi könyve Te mire gondolsz közben?

címmel idén jelent meg a Gestánál.