Mikor kezdtem az angyalban nem hinni,

s a felnőtteket vágytam rajtakapni

a rászedésen és a becsapáson -

miért hazudják, hogy a csoda: van?! -,

karácsony este mégis szólt a csengő

a titokzatos, bezárt nagyszobában.

Gyorsan körülnéztem: mindenki ott volt,

testvér, szülők, s a nagyszüleim - négyen.

Máig sem értem pontosan, mi történt.

Talán madzaggal húzhatták a csengőt,

vagy apám slisszolt körbe a lakáson

át erkélyajtón, szobaablakon,

villámgyorsan, mert tudta, hogy gyanakszom -

vagy talán mégis maga volt az angyal?

Később hiába kérdezgettem őket:

elfelejtették. Nekem - csoda volt.

Most itt állok egy karácsonyfatalppal,

és a becsapás újabb technikáin

gondolkozom, hogy a gyerekeimnek

újrahazudhassam a csodát.

A nagyszülőké volt még ez a talp -

ki tudja, ők is kitől örökölték,

hány sunyi angyalt láthatott kimászni

csengőszókor a szobaablakon.

Ebben áll majd a gyertyás, ragyogó,

gyanta- és zöldszagú, angyalszagú

metafizikai bizonyíték.

Még mindig várom, hogy csengessenek,

közben kislisszolok a másik ajtón,

beállok a várakozók közé,

és csengetnek is, nem én csengetek -

betódulunk a fényes nagyszobába:

a család fája feldíszítve áll -

gyorsan körülnézek: mindenki itt van.

Szabó T. Anna (1972) József Attila-díjas.

Legutóbbi könyve Elhagy címmel

2006-ban jelent meg a Magvetőnél.