(Takács Gyula versére. Nyugat, 1939/7)

Egy ember, mint egy sztélé áll, mereng

Fonyód előtt, a kettős domb alatt.

A gépkocsik robognak, ő csak áll.

Üvegszerű, áttűz testén a nap.

A széles zebra-palló mit sem ér.

Nem áll meg senki, én se fékezek.

Csak megjegyzem, hol állt az út felén,

S ha fordulok, még visszaérhetek.

De akkor már nem áll ott senki sem.

A parton sincs, az őszi tó feszes.

A víg szüret lassacskán itt topog.

A víz tükrén megyek, Becén keress!

 

Sumonyi Zoltán (1942) József Attila-díjas. Legutóbbi könyve Idejük van a zsoltároknak címmel 2005-ben jelent meg a Helikonnál.