Az M7-esen Budapest felé haladva a 137. kilométernél jó ideig őszinte örömöt szerzett egy homokdomb (vagy löszdomb - de ez mindegy) meredek falának lyuksora. Mert azt tudtam, hogy az ilyesféle lyukak vagy a színes tollruhájú gyurgyalagok vagy a szerényebb színű partifecskék (sohasem tudtam megfigyelni - de ez is mindegy) eszményi otthonai. Mindkét faj partoldalba vájja méternyinél is mélyebb fészkelőüregét, hogy a végében kiköltött utódok kirepülésükig a lehető legnagyobb biztonságban legyenek.

Ez év kora nyarán azt vettem észre, hogy valaki sűrű szemű hálóval takarta le a gyurgyalagok (vagy partifecskék) telepét. A látottakból arra a következtetésre jutottam, hogy valaki e madarak ellensége. Hiszen a háló lehetetlenné teszi, hogy az esetleg már kikelt fiókák a szabadba jussanak, és megakadályozhatja, hogy a tavasz derekán déli vidékekről visszatérők elfoglalják előző évekbeli otthonukat. Dühös voltam a tettesre.

Nyár végén újra arra járva azonban azt láttam, hogy ott autós pihenő vagy benzinkút épül. A hálót a hajdani gyurgyalag- vagy partifecske-lyukakra borító valaki tehát nem rosszat, hanem jót tett. A háló miatt a madarak kénytelenek voltak másutt költőhelyet, új fészkelőüreget készíteni. És az idejében megtett óvintézkedésnek köszönhetően az építőknek a terep előkészítésekor nem madárotthonokkal teli domboldalt kellett eldózerolniuk.

Lám, balgaság volt felháborodnom. Elhamarkodva véleményt formálnom.

Őszintén megkövetem a "gyurgyalaghálós" vagy "partifecskehálós" ismeretlent.