Klára és David már nem él, ám a Zöld Réka néven magyarnak született "unoka" engem rájuk emlékeztet. David fia, a sebészprofesszor Tom, és irodalomprofeszszor felesége, Esther az internet szerint 600 kilométerre dolgoznak egymástól. Kórházi és egyetemi intézetükbe írtam nekik. Másfél évnyi csönd után gyorspostán érkezett a válasz: egy csodaszép 17 éves lány fényképe és a keresett "unoka", Judith Clara sorai. Azóta vagy tíz levél cikázott az e-mailen meglelt gyermek és köztem.

Egy nehéz sorsú magyar segédmunkásnő negyedik gyermeke mire vitte az Óperencián túl?

De miért érdekel egy pólyában látott kislány sorsa? Mert egy szűk találkozásokra szabott, többszörösen törvénytelen szerelemre emlékeztet (Klárát felszólították, jelentsen az amerikairól, és vajon Davidet nem kérték erre?). Főképp az izgat, hogy egy nehéz sorsú magyar segédmunkásnő negyedik gyermeke mire vitte az Óperencián túl.

A "nagyszülőkről" szólnék előbb. A rendkívül tehetséges David lyukas cipőben kezdett tanulni a Harvardon, és ösztöndíjainak köszönhetően fizikusi meg orvosi diplomát szerzett. Később Kennedy elnök bevette tanácsadó csapatába. Az elnök meggyilkolása után kilenc amerikai orvos megegyezett, elutaznak Vietnamba, és a senki földjén ápolják mind az amerikai, mind az észak- és dél-vietnami sebesülteket. Az induláskor egyedül David jelent meg a New York-i repülőtéren; egyedül ő utazott el - és a háború kellős közepén szikéjét csak egy patakban tudta "sterilizálni". Hazatérve kommunistagyanúsnak, "rózsaszínűnek" számított, ezért nehezebben tudott kutatásaihoz támogatást szerezni.

Klára egy biokémiai kongresszuson keltette fel szakmai és férfiúi érdeklődését. Ezután David lett Klára intézetének az egyik nyugati nesztora, előadásokat tartott, tavasszal, ősszel hetekig kutatott Budapesten, és ösztöndíjasokat hívott amerikai laboratóriumába. Én Daviddel itt futni, úszni, gőzbe jártam. Egyedül ő volt képes elhitetni velem, hogy tudok angolul, vele folyékonyan beszéltem.

Amikor Tom és Esther Zöld Rékáért jött, én vártam őket a repülőtéren. Ez volt a második útjuk, mert előtte megnézték, hogy keze, lába, füle, mindene megvan-e a gyereknek. A hivatalos iratok intézése, ide-oda fordítgatása hét hónapig tartott. Addig Klára gondoskodott Rékáról, segített neki a húga, aki még kevésbé felejtette el a pelenkázást, cumiztatást, de dada is kellett a kicsi mellé, hogy Klára tudjon dolgozni. Tom tőlem többször is megkérdezte, mi vitte Klárát ekkora áldozatra. Segítőkészségről beszéltem. Hármasban jártatok erre-arra? - érdeklődött tovább. A gőzfürdőben külön vannak a férfiak és a nők - feleltem. Tom hümmögött. Gondolom, hogy ő és az édesanyja is sejtette, miféle kutatási szenvedély vezérli az apát és a férjet évente legalább kétszer, két-három hétre Magyarországra. A friss unoka Amerikába érkezése után még nem volt vége a viszontagságoknak. A 44 éves Esther a kislánnyal az ölében leült a Bevándorlási Hivatal lépcsőjére, hogy onnan el nem mozdul, amíg nem közlik, mi kell még ahhoz, hogy a gyerek amerikai állampolgár lehessen. (De ott legalább nem kértek pénzt az ügyintézésért, mint itt a gyámügyi hivatalnok.)

David rábeszélte a fiát, hálából fizessék be Klárát egy mexikói körútra, de ő a betegsége miatt oda már nem tudott a szerelméhez utazni. David ekkor mondta el a fiának, hogy Klárával ők...

Tom meg Esther Rékának az amerikai keresztségben a Judith Clara nevet adták.

Most akkor a levélrészletek:

Arpad, álmodni sem lehet jobb körülményeket annál, amiben felnőttem. Szüleim, Esther & Tom egyetlen gyerekükként jól el is kényeztettek. Támogatták minden elképzelésemet. Kedvencem a lovaglás lett, amit ötéves koromban kezdtem. Már nemzeti versenyeken is indulok a lovammal. Mióta elértük a szükséges minősítést, egyre sikeresebbek vagyunk a díjugrató osztály bemutatóin. Mikor értesültem arról, hogy a szüleim örökbe fogadtak, írtam egy gimnáziumi dolgozatot, amit elküldök majd (remélem, hasznodra lesz!). A fiú barátom folyékonyan beszél oroszul, én meg egy szót sem tudok magyarul. Származásom miatt beiratkoztam a Modern Európa története kurzusra, tanultunk a reneszánszról, épp most fejeztük be a világháború történetét, amiben szó esett az Osztrák-Magyar Monarchiáról is.

Judy, nemcsak gyermekkorod kedves történetei érdekelnek, hanem minden... Például Esther és Tom együtt élnek vagy elváltak? A munkahelyük igen távol esik egymástól. Emlékszem egy képre kétéves korodból, a kutyafogatodban ültél... Milyen pályára készülsz? Judit - magyarul h nélkül írjuk a neved; látod, egy szót már tudsz is. Örülök Európa iránti érdeklődésednek, de magyar nyelvtudásra, azt hiszem, nem lenne szükséged.

Arpad, a szüleim elváltak, de a jó viszonyt megőrizték; törődnek egymással. Apu újranősült, anyu és én kettesben élünk. Apámmal a kapcsolatom sosem szűkölködött szeretetben. Gyakran telefonálunk, de nemigen kedvelem az új mostohaanyámat. Az a tisztességes, ha bevallom, hogy bizonyos mértékig neheztelek apámra. Rondán rendezte a válást, amit sosem fogok teljesen megbocsátani. 1995 vagy '96 júniusában közölte anyámmal, hogy a titkárnője odaköltözik, nekünk két hónapunk maradt, hogy elhagyjuk a házat. Neheztelek rá a nikotinrabságáért is. Tudom, hogy sok ember dohányzik Magyarországon, de apám fullad, és ezer más baja is van, a dohányzás csak ront az állapotán.

Nemrég egy lovasbemutatón nagyon jól szerepeltem Rebound nyergében. Azért is döntöttem úgy, hogy vagy a divatmarketingben, vagy a divattervezésben csinálok karriert, mert ha folytatni akarom a lovaglást, ahhoz pénz kell. Láttam edzőim küzdelmét az anyagi gondokkal, megértettem, milyen ritka az olyan sikeres életpálya, amiből egy lovas hobbira is futja. Most vissza kell mennem az osztályba, de szívesen válaszolok bármivel kapcsolatos kérdésedre!

Judy, nyílt és bátor lány vagy, köszönöm a bizalmat. Először is, hol az esszéd, amit ígértél, mert abból tudhatom meg, hogyan és mikor értesültél az örökbefogadásról. Jól értem, apád úgy vágott bele a válásba, hogy a titkárnőjét a közös lakásba költöztette? Te ugye még ismerted a nagyapádat, Judy? Sok szép emlékem van róla, kiváló ember volt, és neki is köszönheted sorsod csodás alakulását.

Arpad, sajnos ez egy rövid e-mail lesz, később válaszolok minden kérdésedre. Apám és a titkárnője - aki anyámat kitúrta a házasságból - nem házasodtak össze. Apám rájött, hogy ő egy "aranybányász": csak a jó keresete miatt ragadt rá. Apa 2002 júliusában újranősült, azt hiszem, ázsiai nő a felesége.

Judy, lehet, hogy csak első levelem nyomán értesültél arról, hogy adoptáltak? Egyedül talán már csak én tudok nagyapád szerepéről ebben. Komoly, nyitott nagylány vagy, úgy gondolom, ha érdekel, megoszthatom veled.

Arpad, bocsánat a késésért, elég mozgalmas is volt ez a nyár. Sajnálom, hogy megvárakoztattalak. Mellékelem az esszémet is, amiből kiderül, miképp értesültem az adoptálásomról.

Magyarországról szeretettel

Az én regényem hatéves koromban kezdődött. Egy videotékába filmet vittünk vissza a mamámmal, és hazafelé a film késztetésére a hátsó ülésről ártatlanul megkérdeztem:

- Nagyon fáj a szülés? - Egyszerű igen vagy nem választ vártam, olyat, amilyet a barátnőim kaptak az anyjuktól. De amit nekem a mamám felelt, az megváltoztatta az életemet.

- Nem tudom - válaszolta a mamám. Nem értettem. Neki ezt tudnia kellene! Bizonytalanul folytatta. - Én nem szültem - mondta, és várta, hogyan reagálok. Én csak ingattam a fejemet. - Téged adoptáltunk - folytatta. Hatévesen nem jelentett a számomra semmit az adoptálás. Ahogy múltak az évek, egyre többet tudtam meg erről, végül tizenhat éves koromban, amikor apámmal hazafelé tartottunk Alabamából, azt mondta: - Most megosztom veled a titkot, elmondom, mi történt!

Elismert biofizikus nagyapám hét nyelvet beszélt folyékonyan. Valamiképpen kapcsolatban volt a CIA-vel is. Amikor Magyarországra utazott, intim kapcsolatba került egy Klára nevű szépasszonnyal. Ő volt az első nő, aki a kommunista Magyarországon biológuskarriert csinált. 1990-ben nagyapám tudomást szerzett szüleim dilemmájáról: túl azon, hogy nem lett saját gyerekük, örökbefogadási próbálkozásaik is sikertelenek voltak. Klára azt mondta neki, hogy a szülészeten valaki segíthet az unokatalálásban. A biológiai anyám alacsony asszony volt, aki eltitkolta a terhességét. A szülés után hat órával hazament, én egy hónapig a bölcsődében maradtam, ezalatt dőlt el, hogy mi lesz a sorsom. A szüleim Magyarországra utaztak megnézni, és a szükséges adminisztrációt intézni. Hét hónapig Klára családjánál éltem. Nem kevesebbről volt szó, mint arról, hogy egy magyar állampolgár elhagyja az országot, és egy szerető amerikai család tagja legyen. Én voltam az utolsó magyar bébi, akit törvényesen adoptálhattak Magyarországról az USA-ba.

Ha ilyen rendkívüli egy élet kezdete, hasonló lehet a folytatás is. Úgy érzem, hogy boldogság és nagyszerű sors a rendeltetésem, és mindent megteszek, hogy a történet folytatása is ilyen mesés legyen. De tudom, a remény magában kevés, igyekezetemen múlik, hogy álmaim megvalósulnak-e.

Judy, köszönöm az esszédet, gratulálok a befejező optimista mondatokhoz. Nem tudom, mit jelent az, hogy nagyapád kapcsolatban volt a CIA-vel. Szerelme évekig tartott Klárával, aki elvált asszony volt. Magyarországon 60-80 évvel korábban is csináltak biológusnők karriert, igaz, többségük csak Németországban tudott orvosi diplomát szerezni. Biológiai anyád szövőgyári munkásnő volt, aki mindegyik terhességét csak akkor vette észre, amikor már megmozdult a gyermek. A férje darus volt. Balesetben halt meg, ő özvegyen nevelte három gyermekét, a legnagyobb féltestvéred is csak kilencéves volt. Te valóban titokban születtél, anyád élettársa nem akart negyedik gyereket, ő ezért hagyott az állam gondjára. De Klára szülész barátja értesítése után felkereste anyádat, hogy inkább adjon Amerikába örökbe. "Legalább neki jobb lesz!" - mondta. A többit tudod. Egy napig sem voltál bölcsődében, a szülőanyád kihozott a klinikáról, és rád sem nézve átadott Klárának a taxiban.

Klára legszívesebben nagyapádnak újságolta volna el, hogy megvagy! De a szüleidnek telefonált, és ők az első géppel indultak!

Nem te voltál az utolsó bébi, akit Magyarországról az USA-ba adtak örökbe. Ne feledd, hogy több százezer magyar és magyar származású polgára van a hazádnak. 1998-ban a brit The Sunday Telegraph is írt arról, hogy két gyermeket visszaküldtek az örökbe fogadó szülei. Persze ők nem születéskor kerültek szerető környezetbe. Nekem még inkább rendkívüli az életed, mint Neked. Hiszen Klára Téged Davidnek, illetve Tomnak "ajándékozott", aki végül is elhagyott, és Te az "idegen" nőre, szerető mamádra maradtál.

Még valamit: szüleid az öbölháború idején vittek el Magyarországról. A repülőtér szoros zár alatt volt, Klára integetni sem tudott. Cicukám, mondta, és már vittek is. Sírt utánad. Megviselte, hogy eltűntél az életéből. Ennyit akartam elmondani őszinte leveleidért cserébe. A cikkben megjelenhet a fényképed? (Egyik barátomnak mutattalak, és azt mondta, látni, hogy szerelemben születtél. Hozzátettem: kétszeresen is.)

Arpad, anyám megmondta a magyar nevemet, és arra gondoltam, hogy a főiskolán a Judy helyett a Rékát, esetleg a Klárát fogom használni.