Lawrence Block: A betörő, aki Bogartnak képzelte magát

A Szent kocsma nem véletlenül van telepakolva Bogart-utalásokkal, hiszen Matt meglehetősen bogarti figura, szent vesztes, akinek rongy élete nem drágább, mint a saját becsülete. Scudder másnaposan bourbont kortyol, közben a Magas Sierrát nézi a tévében. Vagy mikor a csapos haverjához felugrik, hogy meghallgassanak egy számot ("Pár napja széttört a szívem, / De rendben lesz holnapra. / Most nem érezném a fájdalmat, / Ha részegen születtem volna." - ugye, szép?), és miután vége a dalnak, azt kéri tőle, játssza le neki újra, akkor a barát csak ennyit felel: "Játszd újra, Sam. Ha eljátszottad neki, akkor nekem is eljátszhatod. Ha ő el bírta viselni, akkor én is el fogom."

Blocknak azonban nem csak Scudder-sorozata van. Kellernek hívják a bélyeggyűjtő bérgyilkosát, Tannernek az álmatlan koreai veteránját és Bernie Rhodenbarrnek a nappal antikváriusként, éjjel besurranó tolvajként működő hősét. A betörő, aki Bogartnak képzelte magát - ez a címe a legújabb, magyarul megjelent Bernie-könyvnek. Mikor megvettem, azt gondoltam: Block, Bogart és egy betörő, nagyot nem tévedhetek.

Rosszul gondoltam.

Mert Bernie elég vérszegény figura, Scudderhez képest kínosan halovány. Persze Block megpróbálja feldobni, ad neki egy leszbikus ebfigaró barátnőt, egy lusta könyvesbolti macskát, egy egzotikus balkáni szerelmet, sőt még egy nem létező kelet-európai királyságot is kitalál, Anatruriát, trónfosztott trónörökössel, kalandos sorsú bélyegekkel, titkos ügynökökkel - a végeredmény mégsem meggyőző. Ami a Szent kocsmában lassú, idegőrlő feszültség, az itt hosszadalmas és unalmas időhúzásnak tűnik. Block cinikus, chandleri humora szinte teljesen hiányzik ebből a könyvéből, a figurák sablonosak, a párbeszédek laposak, és a bölcs fájdalom sem vibrál a sorok között. De a legzavaróbb mégis egy súlyos szakmai hiba. Ami meglepő egy vérprofitól. Mert hogy az extrák nem működnek, az előfordul: a tehetség hol kisül, hol nem. De egy vén krimiipari szakmunkástól, ráadásul az egyik legnagyobb rutinú szakitól igazán nem várnánk, hogy ilyen zavaros rejtélyt fabrikáljon. Az olvasó nem tud a regény közben azon sakkozni fejben, mi a megoldás, mert a kérdést is csak a végén árulja el az író. És ez így nem gömbölyű. Nem így tanítják a krimiiskolában.

Az utolsó előtti fejezet viszont briliáns. Block Bernie-vel eljátszatja a Casablanca finisét. A magányos betörő itt tényleg Bogarttá lesz, egyszerre ironikus és romantikus, ahogy megtört szívvel elbúcsúzik az anatruriai démontól. Csak az a tiéd, amit végleg elvesztettél. Sírok-nevetek. Nem is értem, miért nem tudta itt Block abbahagyni a könyvet, miért kellett még egy ramaty fejezettel szétmaszatolni a regény végét?

Agave, 264 oldal, 2580 forint