Mexikóban 23 óra,

Budapesten térdig érő hó van.

Térdig érő hó van Budapesten.

Ki tart számon, ki felejt el engem?

Szeged fölött kutyaugatás les,

zajos élet ez, de nem veszélyes.

Nem veszélyes, zajos csak az élet,

erről hallgat minden szenvedélyed.

A déli szél gleccsereket fésül,

a száj kék, fekete lesz végül.

Tarvágástól kopasz már a Mátra,

az ősember tátva maradt szája

megmutatja, hogy mennyit változhat

az élet. A halálra rászokhat.

A múltból beszélgetés hallatszik,

kihalt fajok nem élhetnek addig,

míg ki nem derül végre a titka

a teremtésnek, és megállítja

a bizonyosság a téveszméket,

a fény égtalppal végig nem lépked

a városi utakon a földre,

hogy magát tócsákban üdvözölje.

 

Vörös István (1964) József Attila-díjas. Legutóbbi könyve A svejki lélek címmel idén jelent meg a Holnap Kiadónál.