Nyugat-Európa - vagy annak legalább is egy része - nem könnyen hiszi el, hogy a kőkorszak Magyarországon is elmúlt.

A hazai kabaré atyja, Nagy Endre nem sokkal az első világháború kitörése előtt Párizsba vitte a családját. Nem utolsósorban azért, hogy gyermekei a helyszínen ismerkedjenek Villon, Maupassant, Apollinaire nyelvével. Történt egyszer, hogy a fia bőgve ment haza az iskolából, mert ott Duplessy kisasszony - a gyerek szerint ok nélkül - körmöst adott neki.

A papa nem volt rest, és - ahogyan ezt a Párizs, 1913 című életrajzi munkájában leírta - másnap megkereste a szigorú tanárnőt. Az idős apáca leszögezte, hogy a verést általában nem tartja a modern pedagógiához méltó nevelő eszköznek, de a körmös az "ázsiai barbár néptörzsek gyermekeivel szemben" elkerülhetetlen. És elmagyarázta az apának a verés okát: a fiú hazudott. Amin ő különben nem csodálkozik, hiszen "A fél vad barbár gyermekeket az jellemzi, hogy nincs emlékező tehetségük, minden új benyomást rögtön adoptálnak, és beillesztik tudatraktárukba, mint a lopott holmit... [A fiú pedig] Párizsban látott föld alatti villamost, és rögtön úgy beszélt róla, mintha odahaza is azon járt volna."

Hiába bizonygatta az apa, hogy a fia nem hazudott, hiszen nálunk is van föld alatti villamos, sőt négy esztendővel előbb nyitották meg, mint az 1900-ban felavatott párizsit, a hölgy ráförmedt, hogy senki ne akarja őt becsapni.

Nagy Endre sietve rendelt egy budapesti képes albumot. A földalatti villamos fényképével.

És van folytatás: vagy két évtizede egy budapesti középiskolás osztály megnyert egy nemzetközi pályázatot. A díj: néhány napos belgiumi kirándulás. Diákjaink Brüsszel környéki családoknál laktak. Egyiküknek részletesen elmagyarázták, hogyan is működik az angolvécé, a másikat arról világosították fel, hogy létezik egy fantasztikus találmány, amit úgy hívnak, hogy televízió.

A legutóbbi időkben sem boldogul velünk könnyen "Európa".