Nekem is jó, hogy itt van...
Bécsben, egy kórházban éjszakáztak. A legtöbben már a padlón bóbiskoltak, amikor a daliás csapatvezető beállított egy ággyal, és megkérte Zsuzsát, menjen hozzá feleségül. - Meg vagy te őrülve?! - intette le a heves kérőt, de hamarosan gyűrű és virág is került. Kertek alatt átutaztak Európán, Izraelbe hajón érkeztek. A parton Pista a feleségeként akarta felíratni Zsuzsát, hogy megspórolja az esküvőt, de nem járt sikerrel, Zsuzsa nem hagyta magát. Pista egyik első útja a rabbihoz vezetett, aki eleinte csak hetekkel későbbre és sok pénzért vállalta volna az esküvőt. Rövid és reménytelennek tetsző alkudozás után Pista sajnálkozva megjegyezte, hogy ez esetben kénytelenek lesznek összeállni csak úgy, esküvő nélkül. A rabbi néhány napon belül baráti áron megeskette az ifjú párt.
A következő évtizedben pásztorkodástól útépítésig mindennel foglalkoztak új hazájukban. Letelepedtek. Hamarosan lányuk született, nem sokkal később fiuk. De Zsuzsa egyre kevésbé bírta az ottani éghajlatot, reumát kapott. Nem volt mit tenni, hajóztak tovább, egészen Angliáig.
Pista nem beszélte a nyelvet, pincérsegédként kezdett dolgozni. Lépkedett feljebb a ranglétrán, már borpincér volt, amikor szívrohamot kapott. Ínséges idők jöttek. Felépülése után taxizni kezdett. Közben spórolt pénzéből vásárokra járt, kapcsolatokat épített, hátha talál importra érdemes árut, és beindít egy üzletet. Évek teltek el a legkisebb siker nélkül, már feladta volna, amikor egyszer csak Magyarországon hiánycikk lett az olló. Neki meg éppen kapóra jött. Innen az a bizonyos első millió, majd az egyre terebélyesebb export-import üzletből, később ingatlanbefektetésekből a többi...
Néhány évvel ezelőtt már tehetős emberekként tértek vissza Magyarországra, egy fiatal filmes - e sorok írója - kíséretében keresték ifjúkoruk emlékeit. Zsuzsa néni a hajdani Ranolder Intézetben (ma alapítványi gimnázium), ahová a keresztény Klinda atya felvett zsidó diákokat is, majd a Budafoki úti egykori varrodában (ma zsidó óvoda), ahol Klinda később rejtegette az üldözötteket, már ameddig tudta. Egy nyilas rajtaütés után sokakat deportáltak, Zsuzsa és édesanyja menekülését német katonák fedezték a magyar nyilasokkal szemben egy aranykarkötő fejében.
Pista bácsi a Kozma utcai zsidó temetőben, a kópházi mártírok között találta meg az első világháború után vitézzé ütött édesapja sírját, aki kitüntetése miatt kikeresztelkedés ellenében kérhette volna a kivételezettséget. Hosszas viták után meg is ígérte a fiának, de nem tartotta a szavát.
A Kozma utcából Mátészalkára utaztak, itt Pista dédapja sírját keresték, ő élt a legtovább az 1848-as honvédek közül, 109 évesen halt meg. A rekkenő hőségben Pista bácsi összeesett. Néhány napi kórházi kezelés után visszarepültek Londonba. A sírt nem találták meg azóta sem. Pista bácsi három különböző szembetegség miatt rövid időn belül szinte teljesen elveszítette a látását. Zsuzsa néni attól kezdve magával nem törődött, csak férjére figyelt, és figyelt férje helyett is. Egészen hét hónappal ezelőttig. Zsuzsa néni budapesti lakásukban összecsuklott. Stroke. Kóma. Pista bácsi kénytelen volt talpra állni, megint neki kellett erősnek lennie. Hónapok kórházban, hónapok szanatóriumban, két hete - igaz, folyamatos ápolás mellett, ágyban, kerekes székben, átalakított, rámpás lakásban, de - otthon, s amióta otthon, napról napra jobban. Az orvosok a hét hónap alatt négyszer jelentették, hogy nincs miben reménykedni, nem fejlődik tovább, de Zsuzsa néni folyamatosan meghazudtolja őket, mégis magánál van, mégis egyedül eszik, mégis értelmesen beszél, mégis mozgatja a lábát, és küzd, hogy lábra álljon, hogy utazhassanak Budapestre. Pista bácsinak, aki az utóbbi időben elhagyta a szívroham óta kötelező ebéd utáni alvást is, családtagoktól orvosokig mindenki azt tanácsolja, utazzon el kikapcsolódni, lazítson egy kicsit. Nem hajlandó. Ha néhány órára mégis elmegy, vásárolni például, felesége rögtön kérdezősködik, mikor jön már?
Mások azt javasolják, a szakszerű kezelés végett vigye idősek otthonába. Végigjárta a legjobbakat, de úgy döntött, szó sem lehet róla. - Zsuzsa néninek sokkal jobb itthon - mondja egyik este -, de tudod, mit? - közelebb hajol, lehalkítja a hangját, szinte suttogja -, nekem is jó, hogy itt van.
