De vajon kikre gondolhattak az indítvány szerzői, többek között Filló Pál, Gúr Nándor vagy Szabó Éva? Ki szabja meg a betartandó szabályokat? Mely közösség elvárásainak kell megfelelni? Mi van, ha valaki a helyi cigányságot érzi saját közösségének, és azon normáknak felel meg? Lesz-e jogorvoslat az ily módon totális hatalmat élvező helyi potentátok döntése ellen? Az indítvány hajmeresztő indoklása szerint környezettanulmányban vizsgálnák, hogy az "egyén milyen környezetben él, mennyire tartja azt rendben, milyenek (sic!) a szűkebb és tágabb közösségével való kapcsolata".

Ennél is továbbmegy az a - bizottság által támogatott - másik indítvány, amely megvonná a segélyt attól, aki "lakókörnyezetének alapvető tisztaságáról nem gondoskodik". A büdös cigánya! Most majd megtanulja! Előbb három hónapot húzzon ki segély nélkül, aztán, ha még mindig mocsokban él, örökre búcsút mondhat a lóvénak. Az MSZP (a Fidesszel karöltve) lesújt, büntet, átnevel. Nem lehetne valahogy a szavazati jogot is megvonni ezektől?

Nem lesz több almaszedés, szüret, takarítás, vége a fusizásnak. Akit feketemunkán kapnak, rögvest bukja a segélyt. Egy harmadik módosító tovább szigorítja az Út a munkáért feketemunkásokat büntető részét. A kormányzat eddig sem szórakozott azzal, hogy a feketemunkának két oldala van, hanem olcsó megfelelési kényszernek engedve kizárólag a gaz munkást büntette volna. De az eddigi terv szerint legalább fokozatosan: előbb figyelmeztetik, aztán három hónapra felfüggesztik a juttatást, majd a harmadik rajtakapásnál végleg megvonják tőle. Baloldali társadalompolitikával már ez is nehézkesen igazolható, hiszen a feketemunkás feltehetően a segély kiegészítése, családja és önmaga eltartása céljából végez legalább valamilyen munkát. A legfejlettebb szocialista koponyák most már nem viccelnének holmi lépcsőzetes megoldással. Az így megtakarított összegből legalább jut majd rendőrre, börtönre, hisz a feketemunka eltörlésével nyilván ugrásszerűen emelkedni fog a lopások, a rablások és betörések száma. Ha meg az apát már elkapták, megy majd a gyerek lopni, különben éhen hal.

És a rémálomnak még nincs vége. Azzal a fideszes javaslattal is egyetértett a parlamenti bizottság szocialista többsége, hogy ne járjon segély (új nevén: aktív korúak támogatása) annak, aki "tanköteles korú gyermeke tankötelezettségének a tárgyévben saját, illetve a szülő hibájából nem tett eleget". A gyerek hány éves koráig? Mi számít a szülő hibájának? Mi van, ha a család olyan szegény, hogy nem tudja eljuttatni a gyermeket a szomszédos település iskolájába? Miért gondoljuk, hogy oktatásra ösztönöz, ha büntetünk? Hogy kerül egyáltalán ide az oktatáspolitika?

A törvényjavaslatnak már eleve kérdéses pontja, hogy a 35 év alatti, nyolc osztállyal nem rendelkezőket visszaküldené az iskolapadba. Nemes törekvés, de vajon ugyanaz a tanító foglalkozik vele 34 évesen, aki már 12 évesen se bírt vele? Hogy oldják meg ezt az iskolák? A tanár jön házhoz, vagy az ember utazik? Ki finanszírozza ezt?

Az MSZP-re másfél éve vészes hatást gyakorol az az infantilis nézet, hogy hazánk gazdaságát az dönti romlásba, hogy évente hatvanmilliárd forintot (a GDP egy ezrelékét) a segélyből élő kétszázezer emberre kell költeni. Érthető, hogy nem a tehetősek családi pótlékát firtatják, s nem a minimálbéres vállalkozókat kiáltják ki bűnbaknak, hisz azok meg tudják védeni az érdekeiket. Az is világos, hogy egyszerűbb a segélyügyet felnagyítani, mint beismerni a foglalkoztatási rendszer egészének totális kudarcát, vagy a 33 leghátrányosabb kistérséget megcélzó, komplexnek nevezett programterv elsikkadását. Persze a munkaképeseket munkára kellene bírni. De milyen munkára? Vajon érdemes-e pénzt önteni a méregdrága közfoglalkoztatás rendszerébe, amikor kutatások szerint a közfoglalkoztatottak 1-2 százaléka helyezkedik el a piacon? Nem kéne inkább a piacot ösztönözni?

Baloldali szociálpolitikusok a segélycécó kezdete óta a fejüket fogják: a segély az utolsó szalmaszál, hogy valaki ne haljon éhen, ne zuhanjon ki végleg a társadalomból. Ez a kormány pár éve még a gyerekek szegénységéről papolt. Most a szegények gyerekeit bünteti a legjobban.

A szerző a Magyar Narancs munkatársa