"A tenger maga az ember." (Ibsen)

A tenger mindig messze van.

Végleg távol van s egyre távolodik végtelenje,

akkor is, ha csak emlékezed, ha már csak álmodod...

akkor is, ha egy magas szirtfokról bámulod,

hogy sugaras hullámlökéseinek súlyos sokasága:

jön honnan s tart vissza hová - - -

A tenger mindig messze van... akkor is,

amikor hajóddal hajózod s vitorlád, árbocod ifjú még,

mint a szíved és nézed, egyre nézed

és nem látsz a láthatáron többé partokat,

csak tükrének kéklángú tüzét, örök futótüzet,

égszínek izzásában, lázas örvényforgásban - - -

Megállsz egy régi parton s nem tudod ki vagy,

pedig nem tévedtél el...megérkeztél:

a tenger emléke vagy!

Dobai Péter (1944) Babérkoszorú-díjas. Legutóbbi kötete Barth hadapród, becsületszavamra, visszatér a nyár! címmel 2005-ben jelent meg a Nagyvilágnál.