Fordul a ciklus, a színek, a lonckert,

gördül helyükre ködsötét.

Vedli az erdő a zöldet, az okkert,

s ölti mély álmát, köntösét.

Valami roppant erő a fákat

elemeli a földtől megint,

a fény a mélybe visszaárad,

s a szárban emlékezet kering.

Antaiosz oda!, zuhan árnya,

mindent sejtelmes gyász fon át:

Posszeidon zord templomára

nem helyeznek több koponyát.

Tőzsér Árpád (1935) Kossuth-díjas. Legutóbbi könyve Szent Antal disznaja címmel
az idén jelent meg a Kalligramnál.