Hadműveleti terület

Nagyon jól jött Gyurcsány Ferencnek a pénzpiaci válság. Megmentheti kormányát a bukástól - olvasom Nagy József véleményét az október 18-i olvasói levelek között. A kábítás művészete című észrevételében taglalja, hogy a kormányfő miként fog profitálni és nyerőként kikerülni az általuk is gerjesztett válságból. Mindaz, amit leírt, valóban elképzelhető. Meglehet, hogy minden úgy fog lezajlani, ahogy ő gondolja, csak hát baj van a kiindulóponttal.

Gyurcsány Ferencet törvényes és demokratikus úton választotta meg a magyar nép 2006-ban. Kormánya a demokrácia szabályai által kikövezett úton alakult meg. A csendes többséghez tartozók (én is) szorongással figyelik azt az érzelmi-mentális hadműveleti rendszert, amit az ellenzék folytat a miniszterelnök személye és kormánya ellen. Ez is rendben lenne, hiszen ez a politika, és a tényszerűség, az udvariasság, az elfogadás úgy tűnik, nem a politikusok erénye és stílusa.

Viszont ez a "virtuális háború" sajnos nem maradt meg a politikusok világának kerítései között. Leszivárgott az emberi közösségekbe, gondolkodásmódba. Az "ellenségesség" úgy lopakodott be az emberek szokásaiba, mintha természetes dolog lenne. Mindenért illik szidni valakit, ócsárolni valamit és sulykolni, hogy ha a "gonosz" eltakarodik, fellendül a gazdaság, kevesebb lesz az adó stb. Új szokások jöttek: nem fogok kezet a kitüntetettel, demonstrálok a multik, a kórház-privatizálók ellen, megdobálom tojással, aki nem tetszik nekem. Mindig mindenre nemet mondok, vizitdíjra, kórházbezárásra, bárminemű változtatni akarásra. Meddig mehet ez így? Mi vár így erre az országra?

Annyira kellene egy józan, másként konzervatív ellenzék, amely szavahihető, akiknek elfogadható érveit én is végiggondolnám és helyeselném. De hol vannak ők? Ebben bízunk sokan, töretlenül, és csendben várunk. Mi, baloldaliak!

Bagi Lajosné, Csongrád

Dehonesztáló felületesség

Régóta értetlenséggel követem, ahogyan a hazai médiában külföldi szavakat és neveket leírnak, kiejtenek. Mintha nem lenne hazánkban elegendő "hozzáértés", hogy eligazítsák azokat, akik újságokat, tévéműsorokat szerkesztenek, hirdetményeket, felhívásokat állítanak ki.

Ízelítőül: a híres párizsi Musée d'Orsay helyett "d'Orsey", a német Bahnhof helyett "Banhof". A Parlament épülete előtt a bebocsátásra váró külföldi turisták eligazítására kitett, többnyelvű tábla helyesírási hibáktól hemzsegő szövegei, egy országos áruházlánc pénztárai mellett kifüggesztett angol szöveg nyelvtani hibái, például a "can be found" helyett "can be find" megfogalmazás alkalmazása.

A Ferihegyi repülőtér indulási csarnokában tábla jelzi, hogy belépés csak utazóknak, s a fémlapon díszelgő felirat "passengers" helyett a nem létező "passangers" szót használja. Szinte már közhelynek számít az Auchan bevásárlóközpont Osan helyett "Ósen" formában való használata. Nem különb a helyzet ismert külföldi személyek neveinek ejtésekor sem, hiszen a médiában hallhattuk Kaczynski lengyel elnököt kacsinyszki helyett "kacinszki"-nek, Nicolas Sarkozy francia elnök előnevét nikolá helyett "nikolász"-nak. A koronát erre a folyamatra legutóbb az tette fel, hogy Obama szenátor alelnökjelöltjét, Joe Bident rádióban és tévében bájden helyett "biden"-nek ejtették.

A hanyagság felelősségét azok részéről, akiknek igazán nem bonyolult feladata e gyermeteg hibák megelőzése lenne, csak súlyosbítja, hogy ez a felületesség országunk számára is dehonesztáló.

Erdős André, Budapest

Perspektíva függetleneknek

Manapság nem éppen irigylésre méltó egy kis vagy közepes könyvkiadó helyzete. A pillanatnyi állapotokat jól ábrázolja Varsányi Gyula (Bedőlnek a független kiadók?, szeptember 30.) és Dési Péter (Nővérkék és törpikék, szeptember 14.).

A kis és közepes kiadók adják a magyar könyvpiac termésének javát, de sok okból nem részesednek ezek hasznából. Félő, hogy e borús helyzet a kiadók nagy részének tönkremeneteléhez vezet, ami majd egy szegényes, csupán a sikerkönyvekre kiélezett piaci kínálatot eredményez. A könyvpiacon egy pótolhatatlan szereplő van (a vásárlón kívül): a kiadó. A piac minden más szereplője csak közvetít köztük. Korszerű marketing nélkül persze a vásárló nem is tudja egy-egy könyv létezését, és elsősorban ez a hiány teszi kiszolgáltatottá a független kiadókat. A mai vásárlások nagy részére még nincs hatással a kiadó: ezek a döntések a könyvesboltban dőlnek el; sok vásárló az adott bolt kínálatából, azon belül is a hívogatóbb módon kitett könyvekből választ magának.

Több - egymástól független - biztató kezdeményezés is elindult. Dési Péter sok más kiadói vezetővel a Független Kiadók Szövetsége felállításán fáradozik, jómagam egy az angol, és főképpen a francia modelleket követő, jól működő terjesztési szisztéma meghonosításán dolgozom. Örvendetes, hogy a Dési Péter elképzelése szerinti szervezet nem elsősorban érdek-képviseleti, hanem kifejezetten piaci célokat tűz maga elé. Az általam népszerűsített modell lényege: a kis kiadók nem önállóan próbálkoznak terjesztéssel, hanem egy a kiadóktól is független, életképes méretű, a nagy hálózatokkal is tárgyalási pozíciót kialakítani képes cég keretében. Ez a cég marketing- és értékesítési tevékenységgel piacot teremt és korszerű logisztikával el is juttatja a könyveket a viszonteladókhoz vagy közvetlenül a vásárlókhoz. A Független Kiadók Szövetségének terve és az én törekvésem találkoztak egymással. Van rá remény, hogy majd együtt tudunk működni, és piaci alapon igyekszünk érvényesíteni a független kiadók érdekeit.

Janzer Frigyes, a Prospero Könyvei ügyvezetője