Együtt fáztunk az Erzsébet-hídon,

amikor először ölelkeztünk,

én fogtam a baseball sapkám,

ne fújja a Dunába a szél,

te zavartan mosolyogtál,

hogy két férfi, csak úgy, csak itt,

csókolózik autók és buszok között.

Te Pesten laksz, én Budán,

de nem köt össze a híd,

mert az én testem a Duna,

a te tested a Város:

át szeretnék folyni rajtad:

örökké benned, örökké mozgásban,

tükrözni akarom vibráló fényeidet.

Gerevich András

(1976). Legutóbbi könyve Férfiak címmel

2005-ben jelent meg a Kalligramnál.