Jött-ment, intézte az ügyeit. A 110 voltos frizsidert, kávéfőzőt rákapcsolta az itthoni 220-ra, berendezkedett. Elkezdte átépíteni az öreg házat. Azt játszotta, hogy amikor a mesterek elvégezték munkájuk felét, összeveszett velük, s elküldte őket. A munkáért nem fizetett.

- Ötvenhatban egy zsák kacattal menekültem a semmibe, kilógott a fenekem a nadrágból. Aztán hatalmas erdőm lett meg egy farmom - mesélte a Gránátosban. - Kecskével, birkával, marhával foglalkoztam. Élelmesebb voltam bármelyikőtöknél. Ti csak sírtok, hogy ezt se lehet meg azt se. Mind éhen halnátok Amerikában.

- Minek jöttél haza a paradicsomból? - kérdezték tőle gyakran. Például akkor, amikor nem tudta kifizetni a whiskyt, amit benyakalt, mert csak egy marék apró zörgött a zsebében. Kérdezte, fizethet-e csekkel; tudta, hogy ez képtelenség. A Gránátosban sok mindent el lehet intézni. De csekkel fizetni, azt nem.

Megvolt a tatarozás, színt már kapott a ház. Miszter Ficak - a Fucikot így ferdítették el - ezt azzal magyarázta, hogy egyrészt a mester pocsék munkát végzett (ez igaz volt), ezért elzavarta (azaz: nem fizetett). Másrészt vakolás után évekig száradnia kell a falnak (ez természetesen nem volt igaz). Ahogy félbemaradt a bepucolás, úgy maradt el a pajta bővítése és a szerszámos szín renoválása is. Így nem kerülhettek Miszter Ficak portájára kecskék, birkák, marhák. Pedig az amerikás magyar azt ígérte, beállítja az állományt, s ellátja a fél falut friss tejjel. Bebizonyítja, hogy meg lehet gazdagodni az állattartásból. Ha van az emberben ambíció, nem öli meg a lustaság.

- Egész életemben arra törekedtem, hogy megoldjam a lehetetlent - mondogatta.

- És sikerült, Miszter?

- Kint sikerült. Itt is menni fog.

Pár hónapig tartott a lendület. A konténeres holmi még június elején is az udvaron hevert, Ficak miszter ezért nejlontetőt eszkábált. De a nyári viharok megtépázták a kalyibát, a bútorok meg a dobozok, melyekben Fucik úr a kincseit tartotta, eláztak. Ohio "legendás" farmere sűrűn kijárt a porta végébe, turkált a holmijai között - rossz bicikli, kiszuperált tévé, rozsdás kád, nyeletlen szerszám tornyosult ott egymás hegyén-hátán -, de semmit se vitt be a házba. Őszre mindene szétázott, a szél az utolsó nejlondarabot is lekapta a színről.

- Hazahozta magával a szemetet - mondta a szomszédja. - Nálunk ezeket lomtalanításkor se szedné össze senki.

Szeptember közepén kezdett elmaradozni a Gránátosból. Ekkor már sok volt a tartozása. - Nem jön, mert nem ihat hitelbe. De nem erősködöm - mondta a kocsmáros -, nemsoká itt a tél. Tüzelője sincs.

- Ohióban biztos meleg a tél - röhögtek a pultra támaszkodó szeszesek. És fuldokoltak, amikor Ficak miszter október elején drámai bejelentést tett. - Elbuktam a pénzem, benyelte a részvényeimet a tőzsde. Maguk alá gyűrtek a bankok. Fölemésztett a hitelválság. Odalett mindenem, amit ötven év alatt összegyűjtöttem.

- Ha nem tévedek, ez az oka annak - jegyezte meg a kocsmáros -, hogy Fucik bácsi nem tudja rendezni a cechet.

- Látom, fiam, megérted, mi a világválság. Most egy darabig nem látsz engem. Visszamegyek Amerikába.

Mindenki tudja, hogy ittmarad. A falubelieket ez nagy elégedettséggel tölti el.