A matematika vonzotta, és máig azt tartja sikere egyik fő forrásának, hogy jól tudja analizálni a helyzeteket. A Miskolci Műszaki Egyetemen 1989-ben végzett, és friss diplomás gépészmérnökként ott is marasztalták. Gönczy Sándor hét évig tanított, a többi között alkalmazott kutatási munkákban vett részt, és még egy új tantárgyat is kidolgozott. Amikor például a Siófok focicsapatának olyan jól ment, hogy a meccseken rendszeresen megtelt a stadion, ezért meg kellett erősíteni, ő dolgozta ki a statikai terveket. Egy olyan, Afrikába szánt kikötői daru korszerűsítésében is közreműködött, amelynek eredeti terveit az Eiffel Intézet készítette. Máskor pedig északi-sarki olajfúró torony tervein dolgozott.

Aztán egy miskolci állásbörzén megállt az Electrolux standjánál, beszélgetésbe elegyedett valakivel, és a cégtől nemsokára meghívták egy interjúra. Alig félóra után azt mondta neki az igazgató: fel van véve. Bár akkor még egyáltalán nem volt biztos benne, hogy oda akar menni, nem sokat töprengett, hiszen az egyetemi fizetés többszörösét kínálták.

Így lett először projektvezető, tíz hónappal később egy hatszáz embert foglalkoztató részleg első embere, két év után pedig az egész hűtőgyár vezetője. Alig két hónap múlva az üzem leégett, de rekordgyorsasággal sikerült újjáépíteni, és nyolc hét alatt ismét beindítani a termelést. Újabb két év elteltével a szakember már egy ezer embert foglalkoztató fagyasztóládagyárat igazgatott.

Pályája nyílegyenesen haladt felfelé: nemsokára egy két és fél ezer embernek munkát adó, 65 milliárd forint forgalmú, szintén az Electroluxhoz tartozó üzem vezetője lett.

- Büszke vagyok arra, hogy soha nem én jelentkeztem egy-egy posztra, hanem engem hívtak. Mindig más nemzetiségű főnökeim voltak, mégis mindenkivel jól tudtam együttműködni - mondja visszatekintve, most már az Electrolux teljes európai hűtőgépgyártása élén. A sikeres pályában minden bizonnyal a jó alkalmazkodóképességnek is szerepe volt.

- Tízéves koromtól kollégiumban éltem, a katonaságnál voltak körülöttem bűnözők és teológusok is, és én megtanultam, hogyan találjam meg a hangot mindenkivel - vélekedik arról, mi a titka, hogy bármerre jár, szót tud érteni az emberekkel. - Keresem a változatosságot. Nem szeretem, ha valami a megszokott vágányon halad - teszi hozzá.

Talán mindez együtt vezetett oda, hogy két és fél évvel ezelőtt a teljes európai gyártás irányítását rábízták. Akkorra már felépült a nyíregyházi üzem, és Gönczy Sándor egyszerre vezette azt, illetve a jászberényi egységet.

Most három magyar, két olasz, egy svédországi hűtőgépgyárat és az olaszországi kutatási-fejlesztési központot irányítja, a cég központja Brüsszelben van.

Gönczy Sándor élete így állandó utazás. Hétfőit Jászberényben tölti, a többi napon jön-megy Európában. Van úgy, hogy hajnali háromkor kel, indul Brüsszelbe, és még aznap éjfélkor Jászberényben tér nyugovóra - vagy valahol másutt Európában.

- Nagy változás volt, hogy úgyszólván virtuálisan irányítok, hiszen lehetetlen megjelenni hetente minden gyárban. Korábban naponta találkoztam a kollégáimmal, most a telefon és az internet a legfontosabb eszközünk. Ez eleinte nem volt könnyű, hiányzott a személyes kapcsolat. Ahol gond van, oda mindig elmegyek, és ha kell, két-három napot is eltöltök az adott helyen. A technika nem tudja pótolni a személyes jelenlétet - állítja.

Amikor kinevezték az európai hűtőgépgyártás igazgatójának, az anyacégnél felajánlották, válasszon, melyik országban szeretne élni. A család azt kérte, ne kelljen mozdulniuk.

- Ahhoz ragaszkodom, hogy a hétvége a családomé legyen. Nem könnyű nekik, de nem panaszkodnak - mondja Gönczy Sándor, aki mögött sok sikeres férfihez hasonlóan áll egy nő, és egy stabil család. Azt azonban így is érzi: bakfis lányának hiányzik az apai jelenlét.

Gönczy Sándor: Keresem a változatosságot. Nem szeretem, ha valami a megszokott vágányon halad.