Pontoznák a bevándorlókat az osztrákok
A gazdaság szereplői nem utolsósorban a folyamatban lévő kormányalakítási tárgyalások miatt hívják most fel a figyelmet arra, hogy más, ésszerűbb, a foglalkoztatottsági igényeknek jobban megfelelő bevándorlási szabályozásra van szükség. A zárt ajtók mögötti egyeztetésekről ugyanis olyan hírek szivárognak ki, hogy az SPÖ és az ÖVP teljes egyetértésben tovább szigorítaná a bevándorlást. A Gyáriparosok Szövetsége kifejezetten arra szólítja fel a koalícióról tárgyaló feleket, hogy vegyék végre tudomásul: Ausztria bevándorlási ország. Az idegenektől való félelem ellen akkor is tenni kell valamit, ha az éppen ezzel agitáló jobboldal jelentősen megerősödött a választásokon.
A Gyáriparosok Szövetsége a Gazdasági Kamarával karöltve, a Nemzetközi Migrációs Szövetség szakértőinek segítségével olyan - pontrendszeren alapuló - átlátható, jövőorientált koncepciót dolgozott ki, amelytől azt remélik: Ausztria nem esik el attól az előnytől, amit a kvalifikált emigránsok bebocsátása jelent. Jelenleg az Ausztriában élő külföldiek alig több mint tizede rendelkezik felsőfokú végzettséggel, ez az OECD-országok között a legalacsonyabb arány.
A most kidolgozott koncepció hat pilléren nyugszik.
Az első azokra a kvalifikált emigránsokra vonatkozik, akiket munkahely vár, a második a magasan képzetteket illető kritériumokat pontozza, illetve összesíti. Különösen magas értéket eredményez az, ha a kvalifikáció egybeesik a munkaerőpiac szükségleteivel. Meghatározták azt az alsó ponthatárt, amely alatt nincs lehetőség a bevándorlásra.
A harmadik pillér azokra a harmadik országokbeli, szakképzett emigránsokra vonatkozik, akik az EU által kibocsátott s a bevándorlást szabályozni hivatott kékkártyával rendelkeznek. A negyedik csoportba az Ausztriában tanulók velük élő hozzátartozóit sorolják, akik állást vállalhatnak. Az ötödik pillér a gyengén képzett emigránsoké, ők - például az idénymunkások - csak meghatározott ideig tartózkodhatnak és dolgozhatnak Ausztriában, s családtagjaikat nem hozhatják magukkal. Rájuk is szükség van, például a háztartási kisegítésben és ápolásban. A hatodik pillér a munkaerőmozgás egyéb formái számára nyújt útmutatást. A Gyáriparosok Szövetsége és a Gazdasági Kamara a kérelmek elbírálásának időtartamát is szabályozná: három hónapos határidőt szab meg a benyújtástól számítva.
A hírek szerint a Néppárt szigorítási indítványai között szerepel például az, hogy a bevándorolni szándékozónak már hazájában el kellene végeznie a németnyelv-tanfolyamot, s kérelmével együtt igazolnia nyelvtudását. Az ellenvélemények szerint ez a követelmény alaposan megrostálná az emigránsokat, hiszen teljesítésének feltétele, hogy az illető lakóhelyén egyáltalán álljon rendelkezésre nyelvtanulási lehetőség, s megengedhesse magának a részvételt. Más országokbeli tapasztalatok pedig azt mutatják, hogy a magasan képzett, középvezetői állásra pályázó a családtagjaira is vonatkozó követelményt egyszerűen zaklatásnak tekinti, és keres magának a világban másutt olyan munkahelyet, ahol ennek nincs kitéve.
Átlagosan húsz percre van szükségük az osztrákoknak, hogy eljussanak munkahelyükre. A Makam Market Research kutatócég felmérése szerint a legtöbben autóval járnak dolgozni (a megkérdezettek 59 százaléka), de minden ötödik osztrák gyalog érkezik munkahelyére. A válaszadók tíz százaléka ül reggelenként kerékpárra, a tömegközlekedési eszközöket 16 százalékuk veszi igénybe.
Gyalog főképp a nők és az idősebbek járnak. Az előbbiek több mint ötöde, az utóbbiak 42 százaléka választja ezt a közlekedési módot. A férfiak és a fiatalok jóval lustábbak - vagy nekik sietősebb -, közülük csak a megkérdezettek 15 százaléka megy "lábbuszon" munkába. A gépkocsival közlekedők zöme egyedül utazik, csak tíz százalékuk osztja meg a járművet másokkal.
A tömegközlekedési eszközöket leggyakrabban a 40 éven aluliak és a bécsiek veszik igénybe - az utóbbiak több mint egyharmada választja a villamost, a buszt vagy a metrót a munkába járásra.
Érdekes eredmény, hogy míg a beosztott pozícióban lévők kétharmada autóval közlekedik, a vezető beosztásúaknak csupán alig több mint a fele. Az utóbbiak egynegyede gyalog jár be a munkahelyére.
A húszperces átlagon belül minden tizedik osztráknak háromnegyed órára van szüksége, hogy elérje a munkahelyét. A felmérésből az is kiderült, hogy valamivel több mint tizedük más tartományban dolgozik, mint ahol lakik. (MTI)
