Zene a Harmadik  Köztársaságban

 

Mozart klarinétötöse csendült föl,

Mint amikor még egyben volt a család,

S indultak a jánoshegyi piknikre:

Ez a tétel volt az alaphang.

Mozart klarinétötösét játszotta

A távoli kvintett. Hivatásból? Kínzásból?

Kegyelemből biztos nem",

Gondolta a férfi. "Nocsak!"

Kopogást hallott lentről. "Két óra!

Ez ő lesz. Az a nő,

Akinek van napirendje.

Lett valakim! Időjelzőm, aki

Pontos, mint a kakukk.

Aki eligazít, mint a falusi harangszó."

Minden éjjel pontban kettőkor

Átdöcög egy öregasszony a sétányon;

Szorgalmas rongyszedő,

Jár a szakadások mentén.

Szemetet szortíroz, morzsalékokat gyűjt.

A ködön átszivárgó lámpafényben

Nincs szánandóbb, nincs kietlenebb hús,

Nincsen lény, kietlenebb!,

Mint ez a kóborló, azzal a kampós bottal.

Nincsen nyomorultabb,

Mint a degeszre tömött,

Polietilén zacskó a kezében.

Ahogy nagy ívben köpött a sétányra,

Foltot hagyott a díszburkolaton.

A szobában Mozart csipkézete;

Szinte kajánul szólt ma a kvintett!

Lent köhintett és köpött a vénség;

Végül sercintett egy utolsót,

S távolodóban a botja keményen kopogott.

Az ember, a kamarazenéjével,

A konfekciójával, a jénai táljával,

A buta vonzalmaival...

"Még nem az ugrás ígérete,

Csak tüdőmnek oxigén",

Gondolta az erkélyen a férfi.

"Élek, amíg ez a nő

Kopogtat a homlokomon."

Térey János (1970), a Magyar Köztársasági

Érdemrend lovagkeresztjének kitüntetettje.

Legutóbbi könyve Asztalizene címmel

2008-ban jelent meg a Magvetőnél.

Tereld

Paul Celannak

a szót, vissza a csonthoz, tereld újfent

a kertre, vesződség nélkül, vesződjön

vele az ördög, tereld a szót másra,

mondd, amit álmodban (sem) gondolsz; aludj,

más szóval, aludd ki magad a kertben,

tereld a szót álmodban a kecskére,

mely egy sportpályán legel, elhagyottan,

a kapufához kötözve; szólítsd meg

most, tereld a szót a harangzúgásra,

vagy lökd vissza őt a szakadékába,

még harangszó előtt; vagy rúgd csak jól ol-

dalba. Nosza, tereld a szót a nyájra.

Marno János (1949) Artisjus Irodalmi Díjas.

Legutóbbi könyve Nárcisz készül címmel

2007-ben jelent meg a Tipp-Cultnál.

 

Árva sziget, művészet

Árva sziget, művészet, óceáni a véged,

Kört ér tengered, és benne a hemperedés:

Fád, majmod, s ha Robinson partodon ott lehet új-honn:

Ábránd, gyermeki, meglett. Kérdés, ennyi, mi kellett?

Életem, árva sziget, hol van számkivetett

Törte-hajósnak a törpe víztömegen haza, körbe

Érő vég-menedéke, mely máris mintha a vége

Lenne kezdeteidnek? Vígság fakulása az ünnep.

Vissza a lombok alatt, járd elhanyagolta-utad.

Ő hanyagolt el téged? Nálad nincs vele-érdek?

Győzni a paktikumon? Járni siker-kutatón,

Fényt ha, szelet ha: levetni. Mégse, hogy újra születni,

Így se. A tenger bentről rabbá zárt sziget! Eldől

Jártad-játszmád, visszatalálni, ha szélte, ha hossza,

Vágyott egy-pont tűnte, szerte, hogy élete űzze,

Élet, pontos. A széthullt hullámzásban a szép Túlt

- hagyd! - felhő, ha, mutassa, karnyújtás sose hagyja,

kört karod írjon, akarva-akaratlan, a partra

ülj ki, a Nagy Vizekére, sziget: lesz! Végre henyélve,

mit sem félve, se vágyva... Művészet, sziget-árva!

Tandori Dezső (1938) Kossuth-díjas.

Legutóbbi könyve Szép Ernő - A biztos világtipp

címmel idén jelent meg a Pro Die Kiadónál.