Kalózpénz
Mivel kiadói nem mutatkoztak hajlandónak ingyenes példányok terjesztésére, a szerző a fájlcserélő szolgáltatásokat kihasználva tette szinte futószalagon elérhetővé közkedvelt regényeit. Ugyanis meggyőződése: ezzel akár százszor, ezerszer több értékesítést lehet nyélbe ütni.
A Rio de Janeiró-i születésű Coelho (akiről a Google magyar verziója is 0,31 másodperc alatt kapásból 6 millió 130 ezer találatot jelez) a müncheni Digital, Life, Design konferencián tartott, utóbb emlékezetesnek bizonyult, provokatív beszédében rukkolt elő azzal, hogy miután Az alkimista című regénye orosz fordítását (is) elérhetővé tette az interneten, évi ezer után sikerült hamarosan tízezer, majd évi százezer példányos eladásokat bezsebelnie.
"Azt gondoltam, ez valami hihetetlen: megadjuk az olvasóknak a lehetőséget, hogy betekinthessenek könyveinkbe, s eldöntsék, megveszik-e vagy sem. Úgyhogy elkezdtem kalózmásolatokat gyártani könyveimből, és feltöltöttem a BitTorrentre, aztán fabrikáltam egy weboldalt is magamnak erre" - nyilatkozta nagy elhatározása idején a szerző, amelyről örömest számoltak be világszerte az internetes fórumok. Ugyanakkor azt is elárulta, számára a problémát leginkább a szerzői jogok megkerülése jelenti, kérdéses ugyanis, miként tudja terjeszteni regényei nem eredeti nyelven írt verzióit a különböző fordítói engedélyek vállvonogatós nélkülözésével.
Mint ismeretes, saját (kalóz)blogján, a Pirate Coelhón terjeszti bőkezűen szellemi alkotásait és alkalmilag tovaszőtt gondolatait; itt közöl kapcsolódó linkeket letölthető könyveiről, amelyeket fájlcserélő hálózatokon, szervereken és számos más internetes lelőhelyen talál, illetve helyez el. Saját állítása szerint büszkeséggel tölti el az a jelentős emelkedés, amelyet könyvei eladásában az oldal létezése óta tapasztalt.
- Coelho eme vakmerő tervéről már korábban is olvastam. De a kérdést, miként tudnak szerzők és kiadók együttműködni, vagy éppen egymásnak keresztbe tenni, azt Coelho eljárása nem oldja meg - vélekedik Mann Judit, az Artisjus (Magyar Szerzői Jogvédő Iroda Egyesület) nyugállományba vonult jogi szakértője. - De nem is jelent háborút, csak egy alternatívát - teszi hozzá. Mint szavaiból kiderül: a szerzőnek a mű létrehozásával keletkezik a művön fennálló kizárólagos személyhez fűződő és vagyoni hasznosításra vonatkozó joga. Személyhez fűződő joga a mű nyilvánosságra hozása, vagyoni joga pedig a mű felhasználása, illetve a felhasználási jog átengedése másnak. Joga van tehát a saját művét nyilvánosságra hozni és saját magának a saját tevékenységében felhasználni (többszörözni, terjeszteni, nyilvánossághoz közvetíteni stb.) Ezt teszi most Coelho, aminthogy eddig is tette jó néhány szerző, amikor saját kiadásában jelentette meg önmaga alkotását. Az internetes terjesztés ugyanezen a jogon alapul, csak a technikája hatékonyabb, a szerző számára könnyebben megvalósítható, viszont nehezebben kontrollálható, kiszámíthatatlanabb, mi hova kerül végül. Éppen ebben rejlik a kockázata is: utóbb nehezebben vállalkozik valamely kiadó a mű hagyományos kiadására, mert a korábbi internetes elérhetővé tétel rontja a piaci megjelenés kizárólagosságát. Ugyanez a probléma áll fenn a Creative Commons rendszerrel is, ami ugyanezen alapul: "minden jog fenntartva" helyett "néhány jog fenntartva" marad csupán. Ez utóbbi azt az illúziót próbálja szétfoszlatni, hogy ami az interneten elérhetővé válik, az ettől már közkincs, mindenki azt tesz vele, amit csak akar.
A szerzői jog rendszere addig működött a régi paradigmában, amíg a művek forgalmát az iparos uralhatta, és a közönség kénytelen volt fizetni a műélvezetért (könyv, lemez, színházjegy, mozijegy stb.). Ez a fizetés tartotta fenn a rendszert, és segítette a szerzőt - a piszkos anyagiakat tekintve - az alkotás létrehozásában. Amennyiben a közönség a technika révén az iparost kikerülve, mintegy a magánszférában forgalmazza a műveket (például fájlcsere révén), a pénz előbb-utóbb eltűnik a rendszerből, s a pénz után nagy valószínűséggel a szerzői műnek, azaz a teljesítménynek is nyoma vész. Coelhónak is csak akkor jutott eszébe az ilyen "hőstett", amikor díjak sokaságával és számtalan országban kizárólagos joggal jogosított könyveinek bevétele már kellően megalapozta személyes egzisztenciáját - mutat rá az Artisjus jogtanácsosa.
Napjaink világszerte egyik legkedveltebb írója Coelho: művei 63 nyelven, 150 országban jelentek már meg, és 100 milliós példányban jutottak el az olvasókhoz. Több nemzetközi díj birtokosa: elismerték a Világgazdasági Fórum Kristály díjával, a francia Becsületrend lovagi címével, elnyerte a német Bambi-díjat is; a Brazil Irodalmi Akadémia tagja. A világ vezető lapjaiban rendszeresen megjelennek írásai.
Coelhót manapság mindenütt nagy üzlet kiadni. Morcsányi Gézának, az Athenaeum kiadó vezetőjének véleménye szerint vitathatatlanul a világ egyik legnépszerűbb írója, 2008 tavaszán lépte át a 100 milliós határt a műveiből eladott példányok száma, s ebből a mennyiségből Magyarország is kivette a részét, természetesen a méreteinkkel arányosan. Az Athenaeum eddig kilenc Coelho-könyvet jelentetett meg, s ezek mindegyike iránt folyamatosan nagy a kereslet a könyvpiacon.
Morcsányi a hazai kortárs szépirodalom elitjét is megjelentető (többek között Kertész Imre, Esterházy Péter házi kiadójának számító) Magvető igazgatója is. Arról is faggattam tehát, miként fogadta a könyvek ingyenes kalózterjesztésének ötletét? Van-e ennek távlata Magyarországon, magyar művek esetében? Tényleg ez-e a jövő?
- Hogy mi a jövő, azt jóstól kell inkább megkérdezni - mondja. - Ebben is egyetlen igazi kérdés van: meddig akar az emberiség olvasni? A hagyományos fogalmak szerint vett szépirodalom elektronikus terjedése momentán nem jellemző - vélekedik.
Hogy volt-e bárminemű hatással Coelho egyéni akciója a magyar olvasótáborra, arról Morcsányi azt mondja, hogy az ilyen akciók egyelőre a marketingkategóriába tartoznak. Ez a helyzet szerinte valószínűleg csak akkor fog megváltozni, ha megjelenik egy olyan e-könyv, egy olyan "olvasógép", amely mondjuk a mobiltelefonhoz hasonlóan telibe találja az olvasói igényeket.
